Oldalak

2016. augusztus 11., csütörtök

Hátizsák

Van ez a NAGY projektem, a csillagos takaró.
Nyilván erre esik a rivaldafény, ez van a fókuszban,ezzel kelek-ezzel fekszem-ezzel álmodom,de...
Van élet ezen kívül is, csak éppen kicsit háttérbe szorulva.
Az a helyzet, hogy
  -egyrészt ezer éve rá vagyok kattanva az un. japán stílusra (a macska meg fel van mászva a fára: germanizmus!!! ahogy boldogult emlékű Lengyelné mondta még gimnazista koromban) ,
  -másrészt pedig kell egy hátizsák,
  -harmadrészt pedig volt egy finomszürke kockás (négyzetrácsos-Gortva tanárnő miatt) gyapjúnadrágom (turkált-természetesen).

Egy egészen egyszerű, gyorsan elkészülő darabra gondoltam, ami nyilván hiú ábránd a stílusjegyek ismeretében. Viszont kimondottan örömmel tölt el az apró részletek kidolgozása, így megengedem magamnak ezt a luxust. :)
Ez itt a cipzár:

Ez pedig a fedlap, meg a hátizsák teste (éppen tűzés alatt):


Előkészületek

27 féle anyag....
Az összegyűjtésük komolyabb feladat, mint amire számítottam.
Gúvasztom a szemem a monitorra, hogy a színeket-mintákat beazonosítsam, de ez valahogy nem az igazi...
Muszáj kinyomtatnom a doksit, anélkül nem fogok tudni rendesen dolgozni, ez egészen nyilvánvaló.

Szembesülve a kikerülhetetlen kényszerűséggel, rendkívüli beruházásokat kellett végrehajtanom:
      -nyomtatópatron (8900 Ft)
      -papír (900 Ft)
      -gyűrűs mappa (600 Ft)
      -jelölő ragacsok (300 Ft)


Még egy öltést sem varrtam, de már beletettem közel 11.000 Ft-ot. (meg a rengeteg időt, amit szokás szerint nem számolok...).
Sokba lesz nekem ez a takaró...
Főleg úgy, hogy kiderült, fekete anyagot  mindenképpen kell vásárolnom, meg a kék jópár  árnyalatát is.
Kinyomtattam a leírást, lyukasztottam, fűztem, a csillagokat bejelöltem.

Az anyaglistára ráragasztottam az általam fellelt anyagok (leginkább szétboncolt ingek) darabkáit.
Nem sikerült mindenhol eltalálni, sőt van ahol szándékosan eltértem az eredeti koncepciótól. (A hibbant zöld mintás anyagomat például "minden körülmények között" beleteszem, sőt valami narancs is kívánkozik a palettára).
A változtatások miatt nyilván nem lesz egy hasonmás darab, de szándékoltan egy vibrálóbb csillagpalettával tervezem a látványt.

Amíg ez a procedúra zajlott, addig Stevie Ray Voughan "Soul to soul" lemezét hallgattam. Ajánlom jó szívvel:

2016. augusztus 5., péntek

Ingboncolás

Keresem a takaróhoz szükséges 27 féle anyagot.

Ahogy a jó háziasszony sem szalad azonnal a boltba, ha ebédhez készül, hanem előbb körülnéz a kamrában, úgy én is körülnéztem.
A lakásban mindenütt (csupán a kamrában nem) és rengeteg inget "találtam".
Az idézőjel azért indokolt, mert nem kincsestérképpel kellett keresgélni, nagyon is jól tudtam, hogy minden dobozban/zsákban/szatyorban/bármiben ing (is) lapul.
Szenvedélyes turkálóként évek óta vadászom a férfi ingeket (is).
A gyűjteményem gerincét így szedtem össze, de kedves ismerőseim is megajándékoznak néha.
Szóval van egy hegynyi...
Ha ebből nem hozok össze annyifélét, amennyi kell, akkor semmiből...
Ráadásul ingyen.
Ingyen?

A levadászott ingnek ára van, én általában 300 Ft/db-ért jutok hozzá.
Ehhez még hozzá kellene adni annak az időnek és felhasznált energiának az árát is, amit az tesz ki, hogy a turkálóba elmegyek, kiválasztom a holmit, hazahozom, kimosom, kiteregetem, összehajtogatom. Aztán adandó alkalommal előveszem, szétvágom és kivasalom. Benzin, víz, áram, mosószer, stb... Ezekkel a költségekkel általában nem is számolok, pedig kellene.
Most is csak azt mértem, hogy mennyi időbe telik az ing szétboncolása.
20 perc, úgy, hogy a gallér és a kézelő lenyisszantva, sehol semmi varratfejtés, csak a varrás mentén szétvágom.

Lemértem a hulladékot, megdöbbentően sok, az eredeti ing súlyának 30-35%-a.

A használható végeredmény:
1 db háta kb. 60cm x 60cm 
2 db eleje kb. 2 x 60cm x 35cm
2 db ujja kb 2 x 55cm x 40cm

Ez nagyjából 1,22 négyzetméter, de legyek nagyvonalú (bár a ferde szabásvonalak, az ujjahasíték és a zseb miatt nem igazán indokolt) és akkor az 1db ingből kiboncolt textilt megfeleltetem a bolti 1,4m széles vászon 1 méterének. Amit csak beavatni kell és gyönyörűen szabható, nem dirib-darab.

Arra jutottam, hogy anyagilag nem éri meg a turkált ingek gyűjtése alapanyag céljából.

Most mégis ezekből fogok dolgozni, egyrészt mert rengeteg "rongyom" van, másrészt nem forintosítható az a jó érzés, hogy a turkált textilekkel értéket mentek.
Arról nem is beszélve, hogy joggal érezhetem azt, hogy az így elkészített munka "igazibb" abban az értelemben, hogy közelebb van a foltvarrás eredeti szelleméhez.

Bár -mint látjuk- úri mulatság, egyelőre mégis maradok a használt ingeknél... :) 



2016. augusztus 3., szerda

Moon Glow

Ez az a quilt, ami a múltból ismét a szemem elé ugrott:


Jinny Beyer amerikai designer tervezte a takarót, és a felhasznált textileket is.
Többféle iránytű és kunyhó blokk variálásával állította össze a leírás szerint "középhaladó" nehézségi fokon.
A takaróhoz szükséges anyagok a mintákkal együtt kb. 80.000 Ft-nak megfelelő dollárért (plusz szállítás, meg egyéb cafrangok) megrendelhetőek Jinny Beyer honlapján
A jófejség teteje: ugyanitt a 76 oldalas teljes dokumentáció (minták, anyagok fotói, varrásleírás, stb.) ingyen letölthető a honlapjáról.

Most, hogy a minták megvannak, már "csak" a 27 féle!!!! anyagot kell összevadásznom...
Merthogy rákattantam, szeretném megvarrni.




Hamvaiból újra...

Úgy döntöttem, hogy újraindítom a blogomat.

8 évvel ezelőtt kezdtem, akkoriban a blogírás még újdonságnak számított.
Alapvetően varrós tematikájúnak szántam, némi priváttal fűszerezve.
Írtam is nagy lelkesedéssel, a (vélt) anonimitás fátyla alatt-majd fellebbentve azt- túlságosan is bátran, személyes adatokat-történeteket megosztva.
Elég hamar kiderült, hogy nem volt bölcs dolog ez a nagy kitárulkozás, ami a "szakmai" terület háttérbe szorulását is jelentette.
Mindeközben lavinaként zajlottak életem eseményei, dilemmába kerültem: mennyit is mutassak magamból? A bejegyzések olykor kellemetlen szájízt maguk után hagyó utóélete végül a nyilvánosságtól el is vette a kedvemet.
Többször jutottam el odáig, hogy törlöm, de végül erre sosem került sor, csupán hibernáltam.
Ideje volt a befelé fordulásnak, a dolgaim átértékelésének. Azt gondoltam (inkább sejtettem), hogy eljön az idő, amikor újra igényét érzem az írásnak.

Újra igényét érzem az írásnak.
:)