TEXTILFANTASY

Csengőhang

2012-01-20T20:22:00.005+01:00

Van az Adele.

Meg van ez a szomorú-dacos dala, ami mostanában nagyon passzol a hangulatomhoz.
Annyira, hogy kigondoltam, inkább ez szóljon az unalmas Nokia egyenhang helyett.

És a cél érdekében egyedül megtettem a következő lépéseket:

1. Megkerestem a dalt a You Tube-on.
2. Átkonvertáltam MP3-ba
3. Lementettem a gépre.
4. Kivágtam a dalból a csengőhangnak alkalmas refrént.
5. Megkerestem és bekapcsoltam a bluetooth-t a gépen
6. Megkerestem és bekapcsoltam a bluetooth-t a telefonon.
7. Átküldtem a hangot.
8. Beállítottam csengőhangnak.

Működik :-)

:-)))))

2012-01-10T22:32:00.002+01:00

Sikerült.
Az államvizsgám eredménye 4-es.
A körülményekre való tekintettel ez egy csodálatos, gyönyörű jegy.
Köszönöm a családomnak és larper barátaimnak a támogatást és a segítséget.
Részletek majd később.
:-)))))

"Ma" diploma

2012-01-10T09:58:00.000+01:00

Ma védem...

Még mindig nagy kedvencem...

2011-12-13T17:15:00.000+01:00

Fragile

2011-11-07T20:29:00.000+01:00

Jeszenyin

2011-09-29T12:36:00.002+02:00

Hell István

HAJNALI ÉNEK
Jeszenyin Szergej Alekszandrovicsnak

Elkártyáztam a gyenge szivem,
suhogasd le a szoknyád, hajnal!
Pálinkát lehelek rád szeliden,
megháglak nehezen, halkan.

Jőj, Oroszország, vodka-virág,
nevetés nékem a véred!
Pince-fehérek a volgai fák,
tejszínű, szűz ez az ének.

Lebukik fejem és úgy zokogok,
haloványul bennem a bánat,
veretik körülöttem az ősi dobot,
szaladok, hajnal, utánad.

Ez a csont-pufogás, ez a hanti-rege
hitemet hirdeti híven,
kataton bálvány, légy fekete,
hiszen elkártyáztam a szívem.

(Vlagyimir, 1973)

„Az alábbi verset 1973-ban írtam Közép-Oroszországban, Vlagyimirban, amikor én még költő (és 22 éves) voltam. Sokan ismerik, énekelik, de romlott szöveggel. Hát - ez a hiteles. Megjelent az Élve fogó csapda c. kötetemben, 1992 körül. Előtte a "régi" Mozgóban még a 70-es években.” Hell István

Három (öröm) az egyben

2011-09-20T21:15:00.004+02:00

A fiam írta ki a facebook-ra, hogy szereti ezt a zenét.

A banda neve ismeretlen volt, de a hangzás, meg a szöveg kísértetiesen ismerős...
Rákerestem és BINGO!
A "tökéletes belső hallásommal" felismertem a közös valamit, pontosabban Kátai Tamást a Gire és a Thy Catafalque-ban. :-)

Találtam egy vele készült cikket is itt, abban meg a nagy szívemszerelmemet említi:

"Azt még áruld el nekem, hogy lenne-e olyan magyar zenész, akivel szívesen együtt dolgoznál?
Azokkal, akikkel most is.

De, nincs ilyen vágyad, hogy bárcsak? Lehet fantáziálni, ezt sokan megtettük.
Talán 10 évvel ezelőtt mondtam volna ilyeneket, de most már nem gondolkodom ilyesmin. Vannak Magyarországon olyan zenekarok, akiket nagyon szeretek, és sokra tartom őket, de úgy jók, ahogy vannak. Velem nem lennének olyanok már... Szeretem a Watch My Dyingot, az IHM-et, vagy az Aebsence-t, de nem tudnám elképzelni magam velük.

Nem így értettem, hogy legyél zenekartag, csak, hogy van-e olyan kvalitású személy, akivel közös nevezőre tudnál jutni?
Akkor Lajkó Félixel szeretnék egy lemezen szerepelni, csak éppen háromszázszor jobb zenész nálam, így ez lehetetlen.

Igen, ő mindenképpen meghatározó számomra is, amikor az első lemezét hallottam egy ének-zene óra keretében, hangosan kinyögtem, hogy bazmeg ez metál! Dzsi-dzsi és satöbbi...
Igen, igen, akkor főleg, most már finomabb, más miatt jó, de régen meg olyan lendület volt benne... Én láttam koncerten, egy vizsga után mentünk el Szegeden a Malomba még 96-ban, de hát akkor én nagyon meglepődtem, hogy egyáltalán ilyen van. Rajta nagyon látszik, hogy nem viccel. Többször is, egy éve Szegeden a színházban, egy szót sem szólt a közönséghez, csak kijöttek hárman, egy szék volt színpadon, valamelyik születésnapja volt éppen, lejátszott egy órát, egy nyikkot sem mondott a mikrofonba, de nem is kellett. Ahogy volt, mindent elhittél neki, amit csinált. És nem is kell... ez szó nélkül is... a zenéjével és jelenlétével megmutatta, hogyan is kéne muzsikálni. Nekem legalábbis. "

Omnia

2011-09-09T16:42:00.002+02:00

Fiamtól hallottam ezt a jó kis zenét.
Köszi, tágul a látóterem... :-)

Szülinapi ajándékráadás

2011-09-01T19:45:00.003+02:00

Kisunokáim apjától kaptam ezt az ajándékot, illetve egy kisfilmet, ami a DAL-ról, a MADÁR-ról meg az EMBER-ről szól. Lajkó Félix rajongó vagyok időtlen-idők óta, de erre a dalra igazán most csodálkozott rá a fülem.

Köszönöm, tökéletes.
:-)

55

2011-08-27T20:30:00.002+02:00

Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat
Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek
Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Istenedhez, angyalodhoz, maradj hű...

Ménfőcsanak

2011-08-18T20:57:00.004+02:00

Tavaly "monetáris" okok miatt nem tudtam sehová sem elmenni, pedig Méhi táborába nagyon vágytam. Két éve voltam már ott, és akkor nagyon élveztem.
Vágytam ezt az élményt, hiányzott, hogy kimaradt.
Idén összekapartam rá a pénzt és elmentem Csanakra.
Ismét a Kisdobos utcai iskolában volt a hadiszállásunk, szokás szerint az egyik tanterem varrószobának, a másik étkezőnek, a harmadik pedig hálónak volt berendezve. Itt várt a nevemmel jelölt piros birkózószőnyeg.
Királyság azon aludni...

Úgy döntöttem, hogy kocsival megyek.
Mély levegő, mert sosem mentem még ilyen messzire, ismeretlen helyre egyedül. GPS persze nincs, az útvonaltervezővel nyomtatott kis sematikus térkép volt az egyedüli segítségem.
(Meg az a kedves fiú, aki Győrben megmutatta az irányt: "Arra menjen!")
És ODATALÁLTAM! :-)
Akkora hőstett volt ez tőlem, ami azért rendesen lendített az önbizalmamon.
Azt gondolom, hogy innentől kezdve Magyarországon belül bárhová el merek indulni.

Szóval megérkeztem és 5 napon át semmi mást nem csináltam, csak varrtam...
Ezek készültek:

Öröm volt találkozni a lányokkal, oktatókkal és táborlakókkal egyaránt.
Jó volt, köszi.

FallOut

2011-08-01T08:37:00.005+02:00

Szikla (S.L. fotója)

A "Szikla" csapathoz rendelt pszichológusként helyt álltam.
Alkalmassági vizsgálatotokat végeztem a helyi milíciába jelentkezetteknél, és egy amnéziás megtalálta elveszett személyiségét regresszív terápiámnak köszönhetően.
Részt vettem a parancsnoki megbeszéléseken, hogy szakvéleményemmel segítsem szűrni a dezinformációkat. Őriztem a bázist és fegyveres akcióban is részt vettem.
Úgy alakult, hogy embert nem öltem, a bal karomat viszont ellőtték.
Egy szobában aludtam 5 marcona katonával és konkrétan férfiasítva lettem abból a szempontból, hogy úgy tették a dolgaikat, úgy beszéltek, mintha nő nem is lett volna a közelben...
Ezt csakis úgy lehetett állandó pironkodás nélkül megélni, hogy a csapat tagjának,katonának tekintettem én is magamat.
A bajszom azért nem nőtt meg túlságosan... :-)

Hatalmas élmény volt az egész játék, azt gondolom, hogy évente néhányszor azért szeretnék ilyesmiben részt venni.

Márai: Füveskönyv

2011-07-28T17:58:00.002+02:00

A boldogságról

"Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!

Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek."

Egy pasi, aki tetszik nekem 14.

2011-07-26T18:15:00.003+02:00

Nem ismerem.
Egy klipben láttam.
Már vagy ötször... :-)

Kislányom mutatta meg ezt a számot, kaján kis mosollyal, tutira ment, biztos volt a dolgában.
Azt mondta, hogy a "hippi srác" tetszeni fog nekem.
Hm...
A nem egészen 14 évével ismeri az 55 éves anyja ízlését.
Szülői sikernek könyvelem el.
(Bár a 19 millió megtekintésből legalább a fele az olyan idősecske asszony lehet, mint én...)
:-)

Nő, mint én...

2011-07-24T10:13:00.007+02:00

Édesjó Istenem!
27 év....
Nagyon kevés.
És túl sok.
Vagy éppen elég.

To know, know, know him is to love, love, love him
Just to see him smile, makes my life worthwhile
To know, know, know him is to love, love, love him
And I do

I'll be good to him, I'll bring love to him
Everyone says there'll come a day when I'll walk alongside of him
Yes, just to know him is to love, love, love him
And I do

Why can't he see, how blind can he be
Someday he'll see that he was meant for me

To know, know, know him is to love, love, love him
Just to see him smile, makes my life worthwhile
To know, know, know him is to love, love, love him
And I do

Why can't he see, how blind can he be
Someday he'll see that he was meant for me

To know, know, know him is to love, love, love him
Just to see him smile, makes my life worthwhile
To know, know, know him is to love, love, love him
And I do

To know, know, know him is to love, love, love him
Just to see him smile, makes my life worthwhile
To know, know, know him is to love, love, love him
And I do

Polip

2011-07-20T16:33:00.002+02:00

Mint szülő, leginkább polipnak gondolom magam.
Van 7 karom: a 7 gyerekem.

Ők olyan világokban élnek,
olyan eszközöket használnak,
olyan zenéket hallgatnak,
olyan könyveket olvasnak,
olyan filmeket néznek,
olyan játékokat játszanak, és egyáltalán:
olyan életet élnek,
olyanokat gondolnak

amiket magamtól sohasem ismernék, nem is tudnám, hogy van ilyen.
Így meg a gyerekeim által tapasztalok meg közvetve rengeteg jó dolgot.
Sorolhatnám hosszan, de most csak a legutóbbit:
Egy dal, amit a legkisebb gyerekem hallgatott sokszor, így én is felfigyeltem rá:

:-)

2011-07-07T13:27:00.000+02:00

Újabb játék

2011-07-07T08:17:00.002+02:00

Vilkas karakterét úgy tűnik, hogy jól alakítottam. (ármány, cselszövés, behízelgő modor, ártalmatlannak tűnő, valójában kíméletlen stb..)
Pozitív leveleket kapok a játékostársaimtól.
Egyikük riportot akar velem készíteni, másikuk (főszervező) pedig VIP meghívót küldött egy másik játékra.
Ez azt jelenti, hogy minden tekintetben a játék vendége vagyok. Sem részvételi díjat nem kell fizetnem, sem (egyébként drága) fegyverről, védőfelszerelésről nem kell gondoskodnom.
Kapok mindent, csak menjek el, játsszak velük!
A játék neve FallOut, egy atomháború utáni Mad Max-es történet, amiben airsoft fegyverekkel fogunk harcolni.

Az ajánlat több, mint kecsegtető.
Egy újabb játék, újabb tapasztalat, lassan már a doktorihoz elegendő anyagom gyűlik össze...
Mondaná a konzulensem: Kemény terepmunkát végzek. :-)

Fiam már hónapok óta készül, kerekre nyílt szemekkel olvasta a meghívó levelemet.
Ugyanis tőle tettem függővé, hogy elfogadom-e?
Nem akarok zavaróan betolakodni a játékaiba.
A gyerek rettentő jó fej, örült a lehetőségnek. (DK-n sem volt zavaró a jelenlétem, játékostárs üzemmódban toltam, az anyai szívem csupán egyszer sajdult meg, amikor a párbajozását néztem.)

Szóval megyek.
(Amikor a doki testmozgást javasolt, szerintem nem pont ilyesmire gondolt...)
:-)

Bejelentkezés

2011-07-03T12:24:00.003+02:00

Tájékoztatom az értem aggódókat, hogy a "Demgardi Krónikák" élő szerepjáték sikeresen véget ért.
Vilkas Kvinde, a renegát boszorkánynemes küldetését teljesítette és megmentette lelkét a KÁOSZ bosszújától.

Az időjárás végül kegyes volt, a sátor is beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
Rengeteg tapasztalatot szereztem, hogy mi mindent kellene a legközelebbi Larp-ra vinni.
Én csak ezt az egyetlen alkalmat terveztem, de most már nem is tudom...

A diplomamunkámhoz irdatlan mennyiségű anyag gyűlt össze, és a szerzett kapcsolati tőke értéke felbecsülhetetlen.
Szóval minden OK, próbálok visszailleszkedni...

Vilkas Kvinde

2011-06-28T20:33:00.005+02:00

Péntek-szombat-vasárnap a Gerecsében fogom tölteni a nappalokat és az éjszakákat.
Ha esik, ha fúj, ha megesznek a szúnyogok, akkor is.
A fiam és az élő szerepjátékos (live action role-playing game =LARP) közösség befogadott.

A játékba új tagként csak egy régi ajánlásával lehet csatlakozni.
Értem a fiam, Kanix vállalt kezességet...
Óriási dolog az a bizalom, amivel beengedtek varázslatos világukba.

Karaktert kreáltam, nevet választottam, jelmezt és speciális eszközöket készítek és játszani fogok.
Évek óta külsősként figyelem a történetet, megismertem a fiam barátait, segítettem jelmezeket varrni. Most szeretném közvetlenül megtapasztalni a játékban megjelenő kreativitást, a közösség összetartását, a történet sokrétegű szövedékének alakulását, a hangulatot, a mindent.

Ez a téma annyira foglalkoztat, hogy ebből írom a diplomamunkámat.
Címe kb. ez lesz:
"Az élő szerepjáték, mint a konfliktuskezelés sajátos válfaja"
Negatív családi hozzáállásról, információhiányból fakadó előítéletességről, káros tévképzetekről, szülői tiltásról az egyik oldalon, értékteremtő, személyiségfejlesztő, gyakran terápiás tevékenységről a másik oldalon.

Neveléstudományt tanulok.
A LARP egyéni téma, amire megkaptam a tanszékvezető engedélyét.
Feltáratlan terület, amiből egyetemi bölcsészdiploma még sosem lett.
Ezidáig...

Tábori bónusz

2011-06-25T10:47:00.002+02:00

Táboroztattuk a "Lámpás" gyerekeket.
Egy külön blogot megérdemelne ez az 5 nap...
Most csak egy kis szösszenet:
A buszon szólt a rádió, és a számok között hirtelen meghallottam ezt a dalt. Eddig csak itt-ott foszlányokban ért el hozzám, de ami szomorúság-szívszakadás átjött belőle, az nagyon hitelesnek tűnt, tetszett. Most az egyik fiú világosított fel arról, hogy ki is énekli, meg mi a címe.
Rákerestem, megtaláltam, örültem neki.
Annál is inkább, mert kiderült, hogy övé a majmos The Lazzy Song, ami a kislányom kedvence.
:-)

Sade

2011-06-17T21:49:00.000+02:00

Vége

2011-06-14T21:29:00.004+02:00

Mármint a vizsgaidőszaknak.
17 tantárgyból lett 2 db. négyes, a többi jeles.

Soha még ilyen nehezen nem teljesítettem félévet.
Minden lehetséges és emberi számítás szerint is lehetetlen hibapont összejött, hátráltatott.
Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, ez egy teljesíthetetlen küldetés.
Meg, hogy szívszakadások közepette századrangú az, hogy le tudok-e vizsgázni?

A sok stressz ki is verte a biztosítékot.
Én, aki eddig joggal hihettem azt, hogy a testem kívül kevlár, belül teflon, vagyis, bombabiztos és elnyűhetetlen, most megrezdültem:
Éjszakai izzadások, hajnali égbeszökő vérnyomás és végtelen fáradtság.
Még nem akarok gyógyszert szedni.
Tudom, hogy nem vagyok beteg, csak túl sok minden történt, amibe a lelkem sajdult....
A doki megértő. Kaptam egy kis haladékot.
Addigra-gondolom újra helyrerázódok.

Jó, hogy most már vége.
Jó, hogy túl vagyok rajta.
Remélem, hoz egy kis megnyugvást.

Ősztől meg már csak a diplomamunka...
:-)))

Nehéz idők...

2011-05-31T16:17:00.001+02:00

Gyereknapra szeretettel :-)

2011-05-27T16:09:00.000+02:00

Ráckeresztúri drogterápiás otthon

2011-05-15T10:36:00.004+02:00

Van egy gyámoltam, aki itt él.
Tegnap meglátogattam, vittem az öccsét is.
Megrázó, felkavaró élmény volt.
Amit tapasztaltam az is, de még inkább az, hogy mennyire téves sztereotípiák, olykor előítéletek határozzák meg a gondolkodásomat, pedig modern, nyitott gondolkodású embernek tudom magamat. Mégis...
Volt egy (alapvetően pozitív) elképzelésem arról, hogy milyen hely lehet ez. Környezetében, szellemiségében egyaránt.
Ezzel együtt azt gondoltam, hogy a látogatás időtartama 1, max. 2 órányi lesz és majd valószínűleg afféle kínos-feszengős.

Aztán a fél napot ott töltöttük....

Jövő hónapban újra látogathatunk.
Akkor már úgy megyünk, hogy egész napot ott legyünk.
:-)

MegaSztár

2011-05-06T17:56:00.003+02:00

Az összes ilyen-olyan tehetségkutató műsor nekem egyetlen Megasztárt adott.

Rúzsa Magdis bejegyzésem volt már, de a nagy "mocsárhalászat" dömping siralmaiba belekukkantva jóleső bizonyosság: ő volt a kis aranyhal. :-)
Jó, hogy azt a szériát pont néztem (miatta).

Napok óta ez a dal zümmög a fülemben:

Sziget 2005

2011-04-30T10:31:00.002+02:00

Szedegetem össze a jó dolgokat, ami boldogságos volt a gyerekeimmel.
Építek...

Már írtam erről korábban.
Amikor a középső lányomtól élményt kaptam ajándékba a 49. szülinapomra: a Szigetet.
Csoda dolgok estek meg ott, akkora jóság volt, sosem fogom elfelejteni.
Ott voltak a "Müllerék" Sziámi és a Péter :-)
meg Nick Cave...

Hamvaiból

2011-04-28T18:17:00.010+02:00

Amikor a felnőtt gyerekeid az arcodba vágják, hogy rossz anya vagy és kitaszítanak az életükből, akkor belehalsz.

Nincs választás.

Az életed szilánkokra törik szét.
És nem vitázol, nem bizonygatsz, mert értelmetlen.

Aztán vagy elhiszed magadról, hogy kártékony, rossz szülő vagy, mindig is az voltál, vagy fájdalmaddal beburkolod azt a nehéz, de boldog anyaságot, ami az életed volt.
És nem hagyod szétcincálni, elrabolni.

Mantraként mormolod: a gyerek olyan, mint a malacpersely: minden törődés, minden mosoly, minden szeretet benne gyűlik. Nem veszhet el.

Hinned kell magadban ahhoz, hogy elhidd: a többi gyerekednek még kell a szereteted.
Meg talán még a nagyoknak is egyszer majd...

Repülj Főnix a vállamra....
.
.
.

Szilánkokra törve

2011-04-24T11:13:00.003+02:00

április 12.

2011-04-12T07:05:00.000+02:00

Félnek a szarvasok,
Régi joggal itt vadásznak
farkasok.

Jó reggelt, jó napot!
Száz levágott békejobbot
árulok.

Bölcs-bolondok várjatok,
Érte voltam, s nem vagyok,
Hát visszafordulok.

Mit dadognak századok,
Hadd hibázzak, hagyjatok,
Hát visszafordulok:

Úgy kezdhetnénk,
Hogy válaszolgatnék,
Úgy végeznénk,
Hogy sírva kérdeznék.

Valami jó, valami régi...

2011-04-02T16:35:00.000+02:00

Lámpás 3

2011-03-29T19:48:00.003+02:00

Atzért nem Lámpás 2, mert azon én bizony nem voltam ott.
Két nyomós okom is volt a hiányzásra:
1. A gyerekek ottalvós csapatösszekovácsoláson Szegeden voltak, és csak Julcsi fért be a "teltházas"buszba kísérőnek.
2. Akkor én éppen a családom egy részével Neszmélyen kóstólgattam a jóféle borokat.
Ilyenformán Lámpás 2 beszámoló majd később, ha a kolléganőm ad képeket meg részletes infókat.

Március 26-án volt a "mütyürkézés".
Sokkal nehezebb volt most a gyerekekkel, mert már nagyon összemelegedtek, nem volt bennük cseppnyi megszeppenés sem. Ez egyrészt örvendetes, másrészt nagyon oda kellett figyelnünk, hogy mindig legyen a kezükben valami munka.
Amiket készítettek:
-gyöngyből virágokat, állatkákat, ékszereket
-textilből tulipánt
-festettek tavaszi virágcserepet
-kéznyomatos barátságtakaróba kezdtünk
-aki meg nagyon szenvedett, az gipszfigurákat önthetett.

Ebéd után egy kedves kollégánk, aki autodidakta festőművész, bemutatót tartott a képeiből.
A gyerekeket megérintette az élettörténete, hiszen ő is állami gondozottként nőtt fel, majd lett nevelő.
Mesélt arról. hogy milyen sokat segített neki a rajzolás, s úgy láttam, neki elhitték a gyerekek, hogy mindenki tehetséges valamiben. Ők is.

Az igazi világszám viszont a gépi varrás volt!
Levittem a saját varrógépemet, azt próbálhatták ki.
Sorban álltak egy kis egyenes varrásért. Kiderült, hogy istenáldotta tehetségek vannak köztük, leginkább fiúk. :-)
Legközelebb beállítunk 5 gépet és patchworköt fogunk készíteni....

Tökéletes

2011-03-25T16:22:00.001+01:00

:-)

2011-03-19T20:13:00.001+01:00

Hilltop

2011-03-13T20:57:00.006+01:00

Lányom és vejem megnyerte a neszmélyi borászat "kupakbeküldős" játékának főnyereményét:
a borkombinát bemutatását, borkóstolást, 10 fős vacsorát, szállást, reggelit.

A fiatalok úgy gondolták, hogy családegyesítős ünnepet kerekítenek a lehetőségből, így találkozhattunk azokkal a kedves rokonokkal, akik a vejem révén tartoznak a családba.
Eddig összesen egyszer, a 3 évvel ezelőtti lakodalmon láttuk egymást. Kedves, szeretnivaló emberek, akikkel nagyon kellemes estét töltöttünk el.

Az élményt nyilván kellően megalapozta a 9 féle prémiumbor kóstolása...

Nekem a 10 éves Cabernet Sauvignon Barriq ízlett a leginkább...

A borász neve feltétlen megemlítésre kívánkozik: Emmer Szabolcs.
Ilyen szenvedéllyel még senkit nem hallottam beszélni a pneumatikus préselésről, a must hűtéséről, a reduktív folyamatokról, valamint a kék szőlő héjon erjesztésének fontosságáról... (hogy a savgerincről ne is beszéljünk):-)

A vacsora finom volt és olyan emberes adag, hogy meg sem tudtam enni.
Az étteremben egy jó kis banda játszott, énekeltünk-táncoltunk rengeteget.
Én nem bírom az éjszakázást, ezért viszonylag korán, még éjfél előtt asztalt bontottunk.
A szállás is korrekt volt, az külön tetszett, hogy a szobáknak nem számozása, hanem neve volt: mi a "Hárslevelű"-ben aludtunk. A vendégház színei, berendezése rusztikus, mediterrán stílusú. Ami elmondhatatlan, az a csodálatos kilátás. Már most is lenyűgöző, pedig még csupasz a táj, milyen lehet zöldben-virágban...

Köszi gyerekek, vissza kell ide jönnünk!

Egy pasi aki tetszik nekem 13.

2011-02-27T15:17:00.004+01:00

Utcán, boltban, rendőrségen, bíróságon, akárhol... szeretem nézni az idegen fiatal férfiakat.
(Mondható ez így, hisz "Szép az, ami érdek nélkül tetszik".)
Tehetem, hiszen mint fiaimra néznék...

Szóval érdeklődő szemekkel nézem őket.
Nem a kamaszkorból alig kinőtt titánokat, hanem azokat, akiket már kicsit megrágcsált az élet.
Erős, szép testűek, de a szemükben ott van az először összetört szív szomorúsága.
Meg a tudás, a tapasztalat, ami a túléléssel jár.
Emiatt a tekintet miatt került fel a listámra Bon Jovi.

Lámpás

2011-02-20T21:54:00.005+01:00

Beindult a tehetséggondozó programunk, mely a "Lámpás" nevet viseli.
15 állami gondozásban élő gyerek (6 fiú és 9 lány) vesz részt a kézműves programokon, melyet kolléganőmmel tartunk a helyi művelődési házban.
Szombaton kezdtünk.
Mindegyik gyerek elkészítette a kincsesládáját, melyben három hónapig gyűlnek az alkotások. Színes, olykor meghökkentő díszítésű dobozokat festettek, s hiába volt minden lefóliázva, még a fülük is, meg a ruháink is sárga, lila meg zöld festékes lett a nagy igyekezetben.
Fűztek gyöngykrokodilt, akinek ez nehéz volt, az karperecet, és megvarrták a kitűzőjüket is.
Délben pizzát rendeltünk. A malomkerék nagyságú pizzákból degeszre ették magukat, sőt még nekünk, tanároknak is maradt egy-egy szelet:

(A kék harisnyás, manónadrágos vagyok én, háttérben a száradó kincsesládák.)
A program további részében lesz majd egy ottalvós szegedi csapatösszekovácsolási gyakorlat, egy kecskeméti tapasztalatcserés kirándulás, és sok "mütyürkézés".
Üvegfestéstől kezdve a patchwork munkáig bezárólag minden.
Májusban egy kiállítás, majd júniusban egy kézműves tábor a Duna mellett.
Az első foglalkozás jól sikerült.
Remélem jó lesz a többi is.

Valentine's Day

2011-02-14T17:55:00.004+01:00

Bizony így, angolul.

Mert semmi, de igazán semmi köze a magyar hagyományokhoz.
Emiatt erősen háborog a lelkem a sok csiricsáré szívtől, meg a rengeteg mézes-mázos giccstől, ami ennek a napnak -úgy látom- elengedhetetlen kelléke.
Véleményem attól függetlenül fanyar, hogy tagadhatatlanul "savanyú a szőlő", hiszen nekem ez a "szív küldi szívesen" valahogy nagyon nem jött össze...
Nincs olyan férfi, akit én ezen a napon szerelemmel köszönthetnék.

Tologattam a bevásárlókocsit az Interspar-ban, és valami végtelen szomorúság szivárgott belém, megülve mélyen a csontjaimban.
Rossz volt látni a középiskolás srácokat, akik hosszasan válogattak a csokik között,
Rossz volt látni az 50-es férfit, aki a virágárustól lépett ki, virággal a kezében.
Rossz volt...
Rossz...

Pedig már jó régen kialakítottam az önvédelmi harcmodort:
-Szerelmes filmet nem nézek.
-Szerelmes könyvet nem olvasok.
-Szerelmes dalokat csak ritkán hallgatok.
-Ha összesímuló párt látok, akkor elfordulok.
és így tovább...

Nem vagyok elégedetlen, dehogy!
Megköszönöm a Sorsnak, ami jutott, boldogsággal tölt el, hogy van mire emlékeznem...

De azért mégis: :-)

Dúla

2011-02-13T18:53:00.003+01:00

"A múltban természetes volt az asszonyok számára, hogy asszonytársak segítsék őket szülés közben, akik saját élményeik, tapasztalataik alapján nyújtanak megerősítést. Asszonytársi segítő: ő a dúla."

Mivelhogy én bizony nehéz szülés előtt állok...

Egy nagy álmomat szeretném megvalósítani úgy, hogy ilyenre példát, okulásul tapasztalatot nem látok magam előtt.
A "Lámpás" tehetséggondozó programról van szó, amihez az adományblokkokat kértem. A felhívást a tőlem telhető legnagyobb hatékonysággal tettem közre, megmozgattam minden követ, amit csak elértem.
A CÉH is felkarolta a kezdeményezésemet, így közel 100 db. blokk jött össze. Ezzel már el tudunk indulni.

Köszönöm mindannyiótoknak.

És, hogy mi van a dúlával?
A tapasztalt asszonytársi segítővel?

Megtalált Patchwork Mill, aki saját tapasztalataival, kapcsolataival segít a lelassult folyamatot életerőssé tenni:
saját blogján angol nyelven hívja fel a figyelmet kezdeményezésünkre, külföldi támagatókat remélve.
Praktikus tanácsait megfogadva, bízom abban, hogy újabb lendületet kap a megvalósítás.

Michael Jackson: Smooth Criminal

2011-02-06T14:23:00.004+01:00

Valami zene mindig van nálunk.
Hol egy CD szól a nappaliban, hol valamelyik gyerekszobából szűrődnek ki a dallamfoszlányok.
(Ez utóbbiak általában számítógépes játékok kellékei.)
Tegnap felkaptam a fejem: mi a bánat ez?!
Jóóóóóóó:

One

2011-02-01T14:45:00.000+01:00

Is it getting better
Or do you feel the same
Will it make it easier on you now
You got someone to blame
You say...

One love
One life
When it's one need
In the night
One love
We get to share it
Leaves you baby if you
Don't care for it

Did I disappoint you
Or leave a bad taste in your mouth
You act like you never had love
And you want me to go without
Well it's...

Too late
Tonight
To drag the past out into the light
We're one, but we're not the same
We get to
Carry each other
Carry each other
One...

Have you come here for forgiveness
Have you come to raise the dead
Have you come here to play Jesus
To the lepers in your head

Did I ask too much
More than a lot
You gave me nothing
Now it's all I got
We're one
But we're not the same
Well we
Hurt each other
Then we do it again
You say
Love is a temple
Love a higher law
Love is a temple
Love the higher law
You ask me to enter
But then you make me crawl
And I can't be holding on
To what you got
When all you got is hurt

One love
One blood
One life
You got to do what you should
One life
With each other
Sisters
Brothers
One life
But we're not the same
We get to
Carry each other
Carry each other

One...life

One

Földrengés

2011-01-29T20:44:00.008+01:00

Na, ezt is megéltem...

18.42-kor semmihez sem hasonlítható mély robajt hallottam, utána meg remegett a lábam alatt a födém.

Nem értettem, aztán meg azt gondoltam, hogy robbanás. Leszaladtam a földszintre a Mamához, de addigra már ő is riadtan állt a lépcsőházban: mi volt ez?!

Az interneten ezt a hírt találtuk:

Földrengés

Földrengés volt szombat este 18 óra 42 perckor hazánkban. Folyamatosan frissítve!

4,7-es erősségű földrengés rázta meg hazánkat szombat este 18 óra 42 perckor. A rengés epicentruma Oroszlánynál volt mintegy 10 km-es mélységben, de a földmozgás észlelhető volt több dunátúli nagyvárosban, így Budapesten, Székesfehérváron, Veszprémben, Győrött, Pécsett, sőt a Felvidéken is.

Friss (20:31): a szeizmográf képe balra megtekinthető!

Utórengésről egyelőre nincs információ.

http://www.idokep.hu/hirek/foldrenges

Telefonon senkit sem tudtam elérni, a hálózatok összeomlottak. Az interneten tájékozódtunk, a facebookon azonnal fenn voltak a reakciók: mindenki érezte!

Később már telefonon is tudtunk beszélni a család tagjaival, a nagy riadalmon túl, senkinek sem lett semmi baja.

Félelmetes, hogy mennyire kiszolgáltatott és törékeny az ember...

Blues

2011-01-29T13:55:00.003+01:00

Nem vagyok az a betelefonálgatós fajta.
Sosem éreztem késztetést, hogy véleményemet a nagy nyilvánosság előtt ütköztessem valami vitaműsorban, hogy aki csak hallgatja a rádiót, az mind tudja, hogy ÉN-ÉN vagyok a nagy megmondó.
(Vagy, hogy magánéleti problémámat a "mónikashow"-szerű ocsmondaságokban tárjam a világ elé, esetleg az unokámat az újság hasábjain köszöntsem fel a névnapján, stb.)
Vannak ezek a furcsa, számomra inkább feszengős helyzetek, amik szerintem igazából a sérült ego kétségbeesett, túlspilázott önigazolás kísérletei.
Jó-jó, tudom, hogy a blogírás is egyfajta nagynyilvánosságnak szóló kitárulkozás, mégis úgy gondolom, ez más műfaj.
Szóval, nem vagyok betelefonálgatós, de évekkel ezelőtt egyszer mégis megtettem..
A helyi rádióban hallottam egy számot, amiről azonnal tudni akartam, hogy mi is az, amitől a szívem szakad...
Az infot megkaptam. Volt férjem megvette magának azt a CD-t, amit lejátszottak, és lemásolta nekem... :-)
Örültem neki így is.
Ez volt:

Egy pasi, aki tetszik nekem...(12)

2011-01-28T18:37:00.005+01:00

Presser

Ó igen, ismét zenész...
Imádom a kezdetek óta.
Az egész élete, az életműve az, ami lenyűgöz.
Igazából teljesen mindegy, hogy milyen férfi is valójában, nyilván nem tudható, meg nem is érdekes.
Hiteles ember, ezért biztos vagyok abban, hogy olyan, amilyen a zenéje: érzékeny, erős, értékes, meg minden egyéb jóság.

Két ördög ül a folyónál
zenélni akarna,
zenélni próbál, ordibál,
két ördög ül a folyónál.
Az egyik kezében öthúros hárfa,
a másik meg azt a micsodát fújja
pánsíp…jó pánsíp,
a pánsípot fújja.
Könny a szemekben énekelnek:
-Jó leszünk!
könny a szemekben énekelnek:
-Jó leszünk!
Szörnyű a nóta
iszonyú a nóta
ecet a nóta
bűzlik a nóta
szerelmesek…(Szörnyű,szörnyű,szörnyű…)
szörnyű a nóta.
Sírnak a fák,
ropog az ág,
sírnak a fák,
szörnyű a nóta,
meg vannak hatva.
A madarak is sírnak,egymásnak repülnek,
a ma született bárányok a kutyáknak feszülnek.
Szörnyű a nóta,
iszonyú a nóta,
vicsori a nóta,
kénes a nóta,
nem hagyják abba,
szerelmesek.
Szerenád! ..jó…
-Jó leszünk!
Mert szerelmes az ördög,mind a ketten,
két angyalka repked átellenben,
a túlsó parton, a fák közt
két angyalka szabadon ide-oda röppen.
Az angyalok persze szerencsések,
nem nagyon hallatszik át az ének,
széles a folyó,a víz hideg,
az ördög persze nem bírja a vizet,
a jeges vizet!
(Az angyalok persze szerencsések,
Nem nagyon hallatszik át az ének.)
Szörnyű a nóta,
ordibálnak,
de közben mindketten arra gondolnak,
arra, hogy milyen lehet ott a két gyönyörű angyalnak.
Szörnyű a nóta, ordibálnak,
bele is bandzsulnak, ordibálnak,
de közben mindketten arra gondolnak,
hogy milyen lehet ott a két gyönyörű angyalnak.

Két angyal repked a túlparton,
Szabad a délután,micsoda alkalom,
pillangókkal susmutolnak,
faggatóznak
csodálkoznak
szerelem,beporzás
nagyon izgalmas.
Hallgatóznak
elpirulnak
kérdezgetnek
összesúgnak
sikongatnak
nevetgélnek
a pillangók,fúú
jól mesélnek!
Persze összefutott már mindenki,itt az egész környék,
a madarak,az állatok,a nagyok és a kicsik és a törpék.
Mindenki látná mit eddig csak képen:
angyalok itt és nem fönn az égben…? háááá
Óriási tömeg,hatalmas rumli,
vadkacsa,vadkecske,zsiráf és brumli
és tigris és bugris és gólya és béka
és lajhár és sün és a tarajos léha
és egy kis malac olyan settenkedő,
szeppenkedőleg jelzi,ő
a folyóban,lenn egy kis aranyhal várna,
fázik és fél, mer' hogy sok ott a bálna.
Üzenetet hozott Hé angyalkák,
Mer’ ő itt a postás és ha meghallgatnák.
És csend…
Mindenki odahajol,
s az aranyhal köszörül,s kicsit meghajol:
Kissé halk a hangom, nagy itt a lárma,
háromszor úsztam ma át ide hiába.
Na… két ördög ül a folyónál,
nem itt,a túl parton,annál a mólónál
de nem ismerem őket,de szépek,nagyok
mondták ha sikerül,jutalmat kapok!
Szerelmesek belétek mind a ketten
nektek énekelnek átellenben,
na nézzetek már át,szerintem szépek,
ha volnátok kedvesek s átrepülnétek!
hjaaaajjj…
Az angyalok hát jól fölemelkednek,
Fékeznek,megállnak,fülelnek,néznek
a fák fölött fürkészik a borzalmas képet.
-Jó leszünk! Jaaaj!
-Jó leszünk!
Az ördögök fáznak,reszket a hangjuk
ordibálás közben vízbe lóg a farkuk.
-Jó leszünk!
A közönség néma,az angyalok csak néznek
az aranyhal szól: Na mit üzentek?
-Tűnjenek a francba!

Egy pasi, aki tetszik nekem...(11)

2011-01-24T07:35:00.004+01:00

Ez a férfi több mint 20 éve lenyűgöz a penge logikájával, a széles látókörével.
Liberális érzelmeim ideológiai alapjai tőle valók. Még a kezdetektől.
Most itt tartunk...

TGM

16. szülinap

2011-01-22T21:37:00.006+01:00

Gyerekeim közül már csak a két kicsi él itthon.
Napsi 13, Pepe 16 éves.
Barátaival ma ünnepelte a szülinapját.
Műsoros szülinap volt ez is, de már nem az én rendezésemben. A programot ő találta ki, valami olyasmi szerepjátékot, amit különben is szoktak játszani.
Karakterlapokat, kellékeket készített. A fegyverbolt viszont csak jelképes, a lakás se lett átvarázsolva vendégfogadóvá, javarészt a szobájában töltötték az időt.
Az eddigi műsoros szülinapokhoz képest korlátozott lehetőségeim voltak a kreatív ötletek megvalósítására, de azért így is sikerült igazi meglepetést okozni, ez pedig a torta volt:

Az ötletet a már "epikus"-nak mondható játék adta.
Robot Unicorn Attack Heavy Metal
Aki valaha is játszott számítógépes játékokkal, az biztosan tudja, miről is van szó. Egyszerű, szinte már bugyuta játék, ahol a robotunikornis csak szalad, ugrik és lő. Mégis, hatalmas rajongótábora van, egyszerűen alapmű.

Pepe arcán a meglepetés, a csodálkozás és a meghatódás bőségesen kárpótolt a torta elkészítésére szánt cirka 5 órányi kínlódásért. :-)

facebook

2011-01-21T16:31:00.003+01:00

A facebook sokáig nem érdekelt.
Én iwiw tag voltam évekig, eleinte tetszett, hogy látom: ki-kinek az ismerőse.
Aztán egyre több olyan jelölés érkezett, akikről fogalmam sem volt, hol is találkozhattunk? Eleinte megkérdeztem, később beleuntam, aki jelölt elfogadtam.
Így lett nekem a rengeteg "ismerős" között sok ismeretlen.
És adódtak kellemetlen helyzetek...amik miatt töröltem magam a rendszerből.

Most, hogy a felnőtt gyerekeim messze vannak, a kisebbek meg távolodnak, kellett egy hely, ahol pillantást vethetek az életükre. Nem vizslatni, ellenőrizni őket, hanem kicsit részese lenni a gondolataiknak, amit megosztanak.
Mentem utánuk, így lettem tag a facebook-on.

Naponta benézek, látom, hogy megvannak, OK.
Az meg már ráadás, hogy az üzenőfalon néha kincseket találok, mint pl ezt:

Három nap északi szélben,
vacogásokban, ostromokban.
Pulóveremben illatod.
Hova vezet ez!?
Na hiszen... Mi a fene lesz!?

Micsoda beteges, rákfrancos élet!
Én itt nézem, te meg ott nézed,
hogy hajol meg a szélnek
a jegenyénk,
s levele hova repül el.

Így szállok én is el nemsokára,
te pedig így hajolsz majd utána
annak a személyvonatnak,
melyen utazom
haza én, haza egyedül.

Aztán csallak egy évig a feleségemmel,
Te meg majd engem a szeretőddel.
Ebből áll ki az ősz meg a tél.
Csupa csavaros kibúvó.
Csupa csalatás.

De jövő ilyenkor hazamenőben,
megint az ablaknál szeles időben,
s pulóveremben illatod...
Ugye csakis így?
Ugye így? Ugye csakis így?

Így szállok, így hajolsz és így nézek.
Így mondom újból, hogy rákfrancos élet,
és így hajol majd meg újra a szélnek
az a jegenye, az az egy,
az a hülye fa, az az egy,
na, te hülye fa...

Vámpírhercegnő

2011-01-17T19:08:00.006+01:00

Kislányom benevezett egy magyar versenyre.

Leginkább azért, mert a régi általános iskolája volt a kiíró, az, ahonnan negyedikes korában elment kisgimnazistának. A verseny több fordulós volt, elvileg a magyartanárnője készítette fel. Gyakorlatilag meg nem csinált semmit.

Küszködött szegény gyerek a beküldözgetős feladatokkal, tőlünk telhetően segítettük (ha egyáltalán segítséget kért).

Így jött el a döntő.

Gyanús volt, hogy a többi résztvevő gyerek közül sokaknál ott volt egy bizonyos könyv, amit később a feladatmegoldásoknál használni lehetett. Tudták a döntő témáját is, tanáruk felkészítette őket a várható kérdéskörre.

Ez a kis cicám pedig csak állt ott a kis matrózblúzában úgy, hogy se könyve, se célzott ismerete.

Az ő tanárnője ugyanis elfelejtette átadni a minden felkészítő tanár számára publikus információkat.

Az, hogy nem a startvonalról, hanem gödörből kimászva kell indulnia, már a verseny elkezdése előtt nyilvánvaló volt. Becsületből azért mégis elkezdte, és tőle telhetően igyekezett megoldani a feladatokat. (A tanárnője azóta sem érdeklődött a verseny felől, meg sem kérdezte a gyerektől, hogy hogyan sikerült?)

Ma az iskola honlapján látható az eredmény:

Ilyen feltételek mellett harmadik lett. A táblázatban ott virít a "felkészítő" magyartanárnő neve is.

Érdemtelenül.

Az iskola galériáját nézegetve megtaláltuk ezt a még negyedikben készült halloween-parti képet is.

A 10 éves vámpírhercegnő...

Nosztalgia

2011-01-14T22:26:00.002+01:00

So close, no matter how far
Couldn't be much more from the heart
Forever trusting who we are
and nothing else matters

Never opened myself this way
Life is ours, we live it our way
All these words I don't just say
and nothing else matters

Trust I seek and I find in you
Every day for us something new
Open mind for a different view
and nothing else matters

never cared for what they do
never cared for what they know
but I know

So close, no matter how far
Couldn't be much more from the heart
Forever trusting who we are
and nothing else matters

never cared for what they do
never cared for what they know
but I know

Never opened myself this way
Life is ours, we live it our way
All these words I don't just say

Trust I seek and I find in you
Every day for us, something new
Open mind for a different view
and nothing else matters

never cared for what they say
never cared for games they play
never cared for what they do
never cared for what they know
and I know

So close, no matter how far
Couldn't be much more from the heart
Forever trusting who we are
No, nothing else matters

A 2010-es év

2011-01-12T19:32:00.006+01:00

Nálam most van vége az óévnek.
Most zárultak le a még tavalyról áthúzódó ügyeim, most vonhatok mérleget.
Mozgalmas, meghökkentő és szerencsés év volt.
Bár néhány fontos tervem nem valósult meg, de összességében azért nem panaszkodom.

2009 karácsonykor kezembe vehettem a diplomámat, ami alapján január elsejétől családgondozó lettem ott, ahol korábban képesítés nélküli ügyintéző voltam. Ez volt életem eddigi legnagyobb ugrása: pedagógus lettem (erről kis igazolványt is kaptam), lett 50 nap szabadságom, és egy kicsivel több fizetésem. Ez maga volt a menyország, ennél többet még álmaimban sem kívántam, tökéletesen elégedett voltam.
Az hamar kiderült, hogy "mezítláb", kocsi nélkül azért nem leányálom a családgondozás: pl. -12 fokban fűtetlen buszon elvergődni Esztergomig, majd a közel 1 órás késéssel érkező csatlakozáson vacogni, hogy elérjek egy külterületre, ahol a térdig érő jeges latyakban kell utat törnöm a felkeresendő családfőig, akit konkrétan a kocsmában kell megtalálnom...
Szóval kellett a jogosítvány, annak dacára is, hogy 6 évvel azelőtt már 4 sikertelen kísérletem volt, ami után hozzáértők mondták is (meg elhittem én is), hogy alkalmatlan vagyok az autóvezetésre. Aztán mégis meglett. Minden vizsgám elsőre.
A jogosítványhoz pedig a Mama ajándékozott egy szívemszerelme kisautót.
Amit az első héten megtörtem... De a koccanás után visszaültem, hazahoztam és azóta szépen vezetem.
Most már beletettem több mint 2.000 km-t, és úgy érzem, hogy egyre ügyesebben vezetek. Még nem "jól", de már tűrhetően. Féltem a téltől, meg a sötétben való vezetéstől, de ezen is úrrá lettem. Nekem ezek ÓRIÁSI eredmények, magamhoz képest mindenképpen. Máshoz pedig nem hasonlítgatom magam.
Közvetett sikeremnek könyvelem el, hogy a volt férjemnek javasoltam: tanuljon meg ő is vezetni, ha úgy hozza a helyzet, vigye ő a kocsival a gyerekeket. Ne legyen csakis hozzám felcimkézve az autó. Megcsinálta! :-)

A munkahelyemen olykor módom nyílt kézműveskedni a gyerekekkel, ezt mindannyian élveztük. Azt gondoltam, hogy szívesen megtanítanám a patchwork technikát a nevelőknek, gyerekeknek, hogy szépítsék a lakásokat, ügyesedjenek, gazdagodjanak.
Ezeket az elképzeléseket vázoltam a főnökeimnek azzal a tűzzel és szenvedéllyel, amit ez a téma belőlem felizzít. Mert a rongyról én csak fehérizzásban tudok beszélni...
A vezetőség fantáziát látott a témában és ................bennem.

Így történt, hogy november 1-től kineveztek szakmai egység vezetővé.
Beletellet egy kis időbe, amíg felfogtam, mit is jelent ez. Meg azt is, milyen iszonyatos felelősségel jár a 31 gyerek gyámsága és a szakmai egységben dolgozó 22 kolléga munkájának koordinálása. Hetek teltek el álmatlan éjszakákkal, de mostanra már helyükre rázódtak a dolgok.
Ráadásul vizsgaidőszak előtt álltam. Sajnáltam volna veszendőbe menni a félévet, bár időm és energiám már nemigen maradt a tisztességes felkészülésre. Nemhogy tanulmányi szabadságot, de a rendes évi szabimat sem tudtam kivenni. Ennyi szorongással még sosem vágtam neki a vizsgáknak, de a mai nappal ezeken is sikeresen túl vagyok. Mindegyik elsőre meglett, átlaguk 4,33 Sokan mondják, hogy mindegy hányas, csak meglegyen, de azért ez nem teljesen így van. Jó érzés, hogy ilyen szép eredményt sikerült összekínlódnom. Mert ez most az volt:
Vér, Veríték és Könnyek.

Egy pasi, aki tetszik nekem...(10)

2011-01-11T19:46:00.003+01:00

Hát persze, hogy ő is zenész...
Snétberger Ferenc

Fiatalon láttam először koncerten, majd hosszú évek teltek el úgy, hogy csupán a zenéjét hallgattam. Tavaly láttam újra, s szíven ütött a látvány: megöregedett. Sokat megélt, sokat tapasztalt bölcs arca tökéletesen illett a zenéjéhez. És gyönyörű ez így együtt.

Utolsó két vizsgám előtt állok ebben a félévben.
Egyikük belépője volt az a házi dolgozat, amit a "Világgazdasági változások és az oktatás" tantárgyhoz kellett megírni. Vizsgaidőszak végén, mint minden diák, én is a fontos információkra fókuszáltam: hány oldal és mi a határidő. A többi meg majdnem mindegy, lényeg az, hogy meglegyen.
Aztán mégsem így lett. A téma: cigányság, oktatás, speciális programok, EU platform...
Ezekről nem lehet csupán a megszabott terjedelmet kitöltve írni.
Ráadásul minden összejött: egy HVG cikk az életéről, egy véletlenül kezembe kerülő CD-je, egy kedves koncertemlék. Így lett a határidős feladatból szenvedélyes vitairat. Címe:

A roma integráció egy lehetséges útja

Snétberger Ferenc gitárművész munkásságán keresztül

Hollóének

2011-01-07T20:53:00.010+01:00

Ez még a reménykedős-keresgélős időszakomból való, amikor is-végül is hiába ácsorogtam a nagyforgalmú virtuális helyeken...
A sors fintoraként egy lánnyal kerültem azonos hullámhosszra, s tekintve, hogy mindketten "klasszikus" nemi indentitásúak vagyunk, csupán annyit tehettünk, hogy jókat beszélgettünk.
Soványka eredmény, el is vette a kedvemet a további próbálkozástól.
Ha a közös kudarc nem árnyékolta volna be megismerkedésünket, talán barátság is lehetett volna belőle, így azonban enyhe röstellkedéstől terhelve csupán egy közös kirándulásra futotta.
Szikincére utaztunk, a Szerelem-szigetre.
Merthogy ott játszott a GHYMES együttes, akinek akkor mindketten nagy rajongói voltunk.

A koncert este 10-kor kezdődött, addigra Szarkáék matt részegek lettek (vagy legalábbis nagyon úgy néztek ki). Persze, vannak ők annyira profi zenészek, hogy még így is tökéletesen eljátszották a dalokat, csak éppen az ének volt szomorúan illúzióromboló: nehezen forgó nyelvvel, főzelékes, elkenődött szavakkal jobb lett volna inkább nem hallani őket.
Onnantól nekem se "Tánc a hóban...", se "Bazsarózsa..." :-(

Ami miatt mégis érdemes volt ott lennem, az az előzenekaruk volt, a Hollóének. Fantasztikus hangulatot varázsoltak, az egésznek egy furcsa középkori érzete volt.

Ma már mindkét CD-jük megvan, ez utóbbiról ajánlom a kedvenc számomat.
Hollóének Mors in virgo lemezén a 11.szám: Zubro-nicus

Óév búcsúztató

2010-12-30T13:05:00.007+01:00

"Olyan világ ez, ahol mindnyájuknak - megismerve saját korlátainkat, megtapasztalva a felületesség bűnét, a fáradtság nyomasztó terhét - abban kell fogódzót találnunk, ami közel van hozzánk, amit ismerünk, amit meg tudunk csinálni, a barátainkban, a hagyományainkban, a szeretetben, különben feloldódunk az egyetemes zűrzavarban, és nem fogunk tudni semmit, nem fogunk szeretni semmit."
/J. Robert Oppenheimer/

Az idézetet egy Für Anikó interjúból vettem át, és úgy gondolom az év végéhez érve nagyon idekívánkozik.

Egy korábbi bejegyzésben sajátmagamról írtam:
"Nem is tudom honnan ered bennem ez a téblábolás, ez az akarom is, de mégse annyira, vagy mégis inkább toporgása. Vacillálós vagyok. Ám ennek semmi köze a megfontoltsághoz, az alaposan átgondoltsághoz, ez inkább valami ősostobaság:
se letenni, se magamhoz szorítani.
Rossz ez, talán ez a legrosszabb tulajdonságom."

Pedig tudom, hogy mi az, ami fontos.
Meg mi az, ami nem.

Ezért az új évre a legfontosabb feladatom:
Ami fölösleg-lom, hiábavalóság, azt letenni.
Ami kincs, azt magamhoz szorítani.

Csak ennyi a dolog...

Egy pasi aki tetszik nekem... (9)

2010-12-29T12:52:00.007+01:00

Sting
Mindenki így ismeri, az, hogy
Gordon Matthew Thomas Sumner néven született, igazából érdektelen. Számára is: "A gyerekeim Sting-nek szólítanak, az anyám is Sting-nek hív, de akkor ki a fene az a Gordon?"

Szerettem mindig az előadását, pedig szerintem se igazán jól gitározni, se iskolázottan énekelni nem tud. (bocsánat)
Mégis olyan varázslatos egyéniség, aki mindezekkel együtt, sőt, pont így tökéletes.
Egyik nagy kedvencem a Roxanne c. szám, amit fiatalon megbicsakló, majdnemhogy mutáló, kis zöld hangján énekelve hallottam először.
Amikor még nagyon fiatal volt:

kb. 30 évvel később, 56 évesen:

:-)

Adomány

2010-12-27T17:13:00.005+01:00

Újabb szép adomány a Kecskeméti Foltvarró Körtől.
Bár csupán nyers blokkokat kértünk, készrevarrt holmikat kaptunk.
Ezekkel már semmi dolgunk nincs, csupán annyi, hogy gyönyörködjünk bennük.
Így esett az a furcsaság, hogy én "élőben" nem is láttam a párnákat, rögtön ajándékba mentek.
A facebook-on kellett rákeresnem, hogy lássam, mennyire szépek. :-)
A kecskeméti lányok karácsonyi ajándéka: minden háznak 1-1 párna, illetve a csecsemőknek takaró.
Az aranykezű és aranyszívű lányok:
Juhászné Anikó, Sándorné Piroska, Némethné Katalin, Régerné Marika, Apróné Márti,Tormásiné Márta, Piroska Erzsébet.

Köszönjük szépen,

"De Anyu annyira nyüszölt és tudni akarta, hogy ki ez a két krapek..."

2010-12-27T09:54:00.003+01:00

Mert nagyon nyüszöltem-nyüszögtem, a lányom feltette a képet , amihez most hozzáfűzöm a LEGELSŐ találkozásomat Bono-val. :-)

House of the Rising Sun

2010-12-21T15:45:00.003+01:00

Háttérzajként zörög a TV, benne valami kreténség: "Nevem Earl".
Egyszercsak, teljesen váratlanul, ide nem illően, zenei aláfestésként a "Felkelő nap háza"...
A szívem sajdulását enyhítendő, rákeresek a YouTube-on és újra valami nagyon hihetetlen:
Pink Floyd előadásban hírdetik a dalt.
Jobban ránézve, kiderül, hogy nem voltam elég figyelmes, ezek a "Frijid Pink" banda.
Nem ismerem őket, az énekes fickó biztos "repül", maga a felvétel annyira rossz, hogy igazán beazonosíthatatlan, de...
Akárkik is, jól nyomják, van benne erő rendesen, nekem pl. sokkal jobban tetszik mint az eredeti.

Makám / Palya Bea

2010-12-21T07:37:00.000+01:00

Köd utánam

2010-12-16T07:28:00.003+01:00

Fiam, a "Dán királyfi" hagyta itthon a "Róka hasa rádió"CD-t.
Néha belehallgatok, szeretem a furcsa, zizegős hangulatát, energiáját.

Köd utánam

Szárnyal a rengeteg, hajában a hold ül,
fénye az ablakom, takarómon rezdül
a csillagos égbolt, éji kerék jár
körbe a ház fölött, százezer év már
elmúlt és alszom és álmodom egyre,
zakatol a vaskocsi fel a palahegyre.
Át a mezõkön, túl a kaszálón
futnak a felhõk, száll a kabátom
a szélben, ó a szélben.

Andezit dolgozik, zúg a sötétben,
zümmög a széntelep, hunyorog a testben.
Alszom és alszom és álmodom egyre,
futnak a felhõk fenn dideregve.
Futnak a felhõk, szállok a szélben
át az idõkön, mint a mesében,
alszom és alszom és álmodom egyre,
szalma zizeg, pörög, hull a szememre
a holdból, ó a holdból.

Egy pasi, aki tetszik nekem...(8)

2010-12-10T19:22:00.000+01:00

Lajkó Félix

Lajkó

2010-12-09T13:22:00.003+01:00

Karácsony közeledtével, érzelmeimben mindig megborulok.
Az amúgy is szenvedélyes-zabolátlan lelkem ilyenkor még nyugtalanabbá válik.
Nem, nem az elégedetlenség.
Hiszen panaszkodásra semmi ok, igazán dús életem van.
Igaz, nem olyan, ahogy kislánykoromban elgondoltam, de azt már régen tudom, hogy mindig minden más, mint ahogy elképzelem. Ilyen az életutam is: szabálytalan, de szenvedélyekkel, érzelmekkel sírással-örömmel teli.
Van benne minden.

És mindig, mindenhol a ZENE...

Voltam egyszer egy koncerten a Zeneakadémián, amikor egy fatális áramszünet miatt, fél Pestre a sötétség szakadt. A koncertteremben generátorról valamicske derengést tudtak csiholni, talán csak gyertyafény erejűt. A zenészek így játszották végig a koncertet, valami csoda volt.
Most jó ezt nekem felidézni.

Garbarek koncert még mindig

2010-12-07T19:03:00.005+01:00

Abból, hogy egyszerűen nem tudom abbahagyni, talán látszik, mennyire nagy hatással volt rám ez a koncert. A ráadásszám pedig kitörő ujjongással töltött el, azt se tudtam, hova legyek örömömben: a nagy Garberek meg a világszám csapata a Dés László dalát fújja, amit én Udvaros Dorottya előadásában ismerek!!!

Jó-jó, kicsit dzsesszesebb, de tökéletesen felismerhető, a dallamot együtt dúdoltam velük. Egy egész napig boldog voltam ebben a hitemben.
Aztán most a Laci megmutatta az általa ismert eredetit.
Hááááát...
Csak ne lenne az a kellemetlen, szégyenkezős érzésem, hogy már megint idióta módon naív voltam! Hogyan is gondolhattam, hogy a Garbarek a Dést?!
Úgy vígasztalom magamat, hogy valószínűleg mindkettőjüknél a kollektív tudatalatti buggyant elő hasonló dallamokban.

Garbarek koncert

2010-12-07T18:10:00.003+01:00

Akkor most beemelek egy kritikát arról, hogy milyen is volt ez a koncert:

"Ez már nem is zene volt
2010.12.07. 13:34 - Hankó Viktor
Jan Garbarek @ Művészetek Palotája, 2010.12.06.

Ha akadt olyan széles e vidéken, aki gyanútlanul, netán unszolásra ment el Jan Garbarek tegnap esti, fővárosi koncertjére, akkor annak talán mégis csak feltűnhetett már előzetesen, hogy valami nagyon készülőben van; tudniillik a Müpában található Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben már több mint egy hónappal elfogyott minden jegy. Csalódást persze okozhatott az előadás: ez ugyanis nem zene volt, annál sokkal több.

Idén tényleg nem lehet panasz a Művészetek Palotájára. Legalábbis, ami a világzenei és jazz kínálatot jelenti, mivel sorozatosan felkorbácsolják a nyugodt emberi lelkeket. Az igazsághoz azért hozzátartozik az is, hogy minden egyes koncert előtt jó kövér szkepticizmussal állok az éjszaka elé, mondván, ugyan, ez is csak egy koncert lesz, a csillagok még nem jönnek le az égről. Erősítette bennem, kis magyar koncertkritikusban az ellenszenvet, hogy Jan Garbarek az istennek se kívánt interjút adni (négy évvel ezelőtt adott). Ki ez a pökhendi alak – kérdeztem magamtól, még a fellépés legelején is, hiszen akkor is csak egy úriember jelent meg, aki angolul felkonferálta a norvég jazz-mestert. Természetesen tudtam, hogy nem egy elveszett szaxofonos látogat hozzánk, de hát mégis! Nem tud bemutatkozni? Aztán elkezdtek játszani, ott, a színpadon, az a négy mágus és olyan történt, amire tényleg nem számítottam: nem a csillagokat hozták le az égből, minket repítettek a csillagok közé.

Ha netán még mindig ült olyan ember a koncertteremben, aki nem fogott gyanút, Trilok Gurtu felbukkanása és felszerelése már igen csak fészkelődésre késztethetett. Az indiai származású, közel hatvanéves figura talpig lila, hagyományos indiai ruhában sétált varázsbirodalmába, amely önmagában is izgalmasnak hatott: az alapvető dobfelszerelést össze-vissza vagdosott, átalakított cintányérok, egy félig vízzel teli vödör, csörgők, kongák és egyéb varázsszerek tarkították. Valahogy úgy képzeljük el ezt a jelenséget, mintha mondjuk Tim Burton egyik filmjében a zenét helyezné a főszerepbe: egy ilyen alakot keresne hozzá. Az úriemberről egyébként elég csupán annyit tudni, hogy nemes egyszerűséggel a világ egyik legjobb ütőse.

A koncertet nagyon szépen, valóban közönségbarát módon építették fel. A sejtelmes, susogós, távoli, elveszett északi tájakra kalauzoló intrót követően igazán érthetően vezettek be bennünket a jazz rejtelmeibe, amely gyakran már-már tiszta popzenei produktumként volt értelmezhető. Az elkapott hangulatok és fölkeltett érzelmek között találkozhattunk feszes, pattogós, a nőt szenvedélyesen nem kímélő tangóval, valamint a kora kilencvenes évekre jellemző, bájosan romantikus amerikai filmek összebújós jeleneteivel (mondjuk Michael J. Fox-szal a főszerepben).

Érkeztek persze sorozatosan a zenészeket egyenként bemutató szólók, ám ezekben szinte alig-alig villantottak fel bármit is, ahhoz képest, amit aztán ránk zúdítottak a koncert második felében. Nekem már a legelejétől feltűnt, hogy a „névadó” öreg milyen gyakran a háttérbe húzódott, sőt, játékával inkább csak színesítette a többiek produkcióját. Időnként felvezetett egy-egy fő témát, amely köré aztán csoportosulhatott a magát csak nehezen türtőztető tömeges virtuozitás. Akadt olyan is, amikor Jan Garbarek egy halvány mosollyal az orcáján felkapott egy ütőt és finoman besegített Gurtunak a dobszólóba.

A dolog azonban egyre súlyosabb és nehezebb lett. Bár, ahogy már említettem nagyon finoman vezették fel azt, hogy mire készülnek, egy idő után egyre körülményesebb volt a levegővétel. Szerencsére az esetenként több mint félórás (!) etapok között kapott egy kis lehetőséget a közönség, hogy tapsolhasson és fellélegezhessen. Érdekes volt az is, ahogy eleinte milyen fegyelmezetten, csöndben figyeltek a nézőtéren lévők. A taps is egészen langyos, szabályos volt, mint egy hétköznapi színházi előadáson.

Ám következett a koncert második fele, ahol már nem volt menekvés.

Érkezett egy hosszabb rész, amelyben az ütős, Gurtu és zenésztársai felelgettek egymásnak. Először a brazil basszeros, Yuri Daniel mutatta meg, hogy mit jelent az, amikor valaki négy húron műveli a szimfóniát, amely mögött körülbelül ő és az ujjai a karmesterek, míg az effektek által keltett hangok a nagyzenekar. Gurtu a menetekre rendre felelt, a több mint tízféle csörgésre-zörgésre alkalmas apróság segítségével. Yuri-t követte Garbarek régi és szinte állandó társa Rainer Brüninghaus, aki gyönyörű zongorajátékkal töltötte meg a helyiséget. Hosszú percekig élvezhettük azt, amit művelt a billentyűkön. Szép, kristálytiszta gondolatok érkeztek és egészen könnyfacsaró hangulatokat osztott meg velünk. Végül pedig Gurtu büntetését vezette fel egy izgalmas duett. Garbarek fuvolán játszott, míg erre Gurtu indiai dalokkal, szavakkal, eldugott őserdei törzsek hangjait idéző énekkel, kiabálással és nagyon szolid lábdobbal felelt, hogy végül csak az övé legyen a terep. Hosszú percekre.

Korábban a dobszólókról az volt az elképzelésem, amit általában az ember egy rock koncert végén tapasztalhat: egy fickó össze-vissza püföl maga körül mindent, közben vicsorít, szakad róla a verejték, villognak a fények és a végén már mindenki unja, amit művel. Itt nem ez történt. Itt megérthettük, hogy mit jelent az, amikor a gyakran hangoztatott közhelyek megtelnek valódi tartalommal. Amikor valóban tudatosulhat az, hogy a zene az egyetlen nyelv a világon, amelyet származástól, hovatartozástól függetlenül bárki megérthet. Gurtu olyan történeteket mesélt el felszerelése sajátos alkalmazásával, amelyet csak egy világlátott ember tudhat. Fájdalmakkal találkoztunk és elszakadással. Megismerhettük, hogy milyen az, amikor valakire rátalálsz, s milyen az, amikor valakitől búcsút veszel. Milyen az, amikor hiszel valamiben, milyen az, amikor minden reményt elveszítesz. És mindez történt a mikrofon végének súrolásával, a vizes vödörbe mártott cintányér zörgetésével, a különböző keleti csörgőhangszerek alkalmazásával és természetesen némi humorral.

A közönség ordított. Nincs mese, ezt már nem lehetett nyugodtan tűrni. A székbe játszottak bennünket. Többen felálltak, integettek, mások mozdulni sem mertek. Olyasmi érzést élhettünk át játékának végén, amit az ember a jóleső megkönnyebbüléssel, a felszabadulással nyerhet csak el. Mondjuk egy hosszú táv lefutása után, egy szeretkezés után, egy izgalmas kihívást jelentő akadály legyőzése után.

Majd a teltházas Müpa visszatapsolta Garbareket és csapatát, hogy egy rövid finálé után végképp búcsút vehessenek tőlünk. A közönség reakciója mindent elárult: nagyon ritkán alakult ki vastaps, nagyon ritkán lehetett egy húron pendülni. Mindenki tapsolt, kiabált, fütyült, vagy éppenséggel nevetett, ahogy jónak érezte.

A norvég és társai egyébként egy szót nem szóltak. Se egy köszönöm, se egy viszlát, a dalok között meg sem mukkantak. Ahogy, mint már említettem interjút sem adott Garbarek. A koncert végére megértettem, hogy miért. Mert ennél többet százezer szóval sem mondhatott volna el és amúgy is teljesen fölösleges lett volna, hiszen megmutatta nekünk, mit jelent az, amikor valami több történik a szavaknál, a zenénél."

Egyetértek az előttem szólóval...
Az eredeti írás ITT található.

Koncert

2010-12-07T14:53:00.015+01:00

Eljutottam a Garbarek koncertre. pedig necces volt, hogy sikerül-e munkából időben hazaérnem.
Sikerült. :-)

Szerettem volna olyan élménybeszámolót írni, amiben a koncert hangulata átjön.
Keresgéltem a YouTube-on, hogy találjak valami ahhoz hasonló számot, mint amit játszottak.
Legnagyobb megdöbbenésemre megtaláltam a tegnapi koncert felvételét...

Természetesen NEM hivatalos felvétel, valaki(vélhetőleg a karzatról) suttyomban felvette, pedig bemondták, hogy tilos fényképezni.

Hát nem is tudom...
Neveltetésemből eredően törvénytisztelő vagyok, hacsak lehet, betartom a szabályokat.
(Nem vagyok merev e tekintetben, az az álláspontom, hogy a szabályokat emberek hozzák, vagyis ésszerű okkal felülbírálhatóak.)
Viszont szabad lelkű is vagyok, a tilalmakat alapból kritikával fogadom.

Az előbb vázolt kettősség miatt ambivalens érzéseim vannak ezzel a videóval.

Amikor hasonló dilemma elé kerülök, két kérdést szoktam magamnak feltenni:
1. Ártok-e vele bárkinek is?
2. Ha igen, az egyén sérelme nagyobb-e, mint a köz haszna?

Mindent mérlegelve úgy gondolom, hogy összességében a köz javát szolgálja ennek az élménynek a megosztása, hát tessék, ezt hallgattam.
(és ott ültem a dobossal szemben, a második sorban)

Mikulás

2010-12-05T20:52:00.008+01:00

A bajok még októberben kezdődtek.
Amikoris a nyári verőfényben rámvigyorogtak a csokimikulások.
Minden évben visszatérő sokk ez nekem, amire első, zsigeri reakcióm a tagadás. A második, aztán a sokadik a mérgelődés, meg a felháborodás stb.
Ezek masszív kombója generálja a
"Még korai ez, nincs még itt az ideje a vásárlásnak" hozzállásomat.
Idén ez megbosszulta magát: a még múlt héten is hegyekbe halmozott, mindenféle nagyságú csokimikulásoknak ma, az utolsó napon csupán hült helyét találtam!
Jó-jó: édesség, mogyoró, mandarin kapható, bár piros celofánzacskó híján az sem az igazi.
Viszont a "főszereplő" nélkül még az illúziója is hiányzik az estének.
A feladat adott volt: Mikulást szerezni mindenáron!
Egészen kicsit, esetleg közepest, végső esetben nagyot, vagy akármekkorát...
Étcsokiból, esetleg tejcsokiból, végső esetben bevonómasszából, vagy akármiből...
A sokadik boltban végre találtam.
Ezt:

A kicsik ezt kapták, a nagy gyerekeimnek azt gondolom, elég a látványa. :-)

Transylvania

2010-12-05T12:23:00.007+01:00

Nem nézek TV-t.
Gyakorlatilag majdnem soha.
Ha mégis, annak két komoly oka lehet:
- kinézett műsorom van (havonta max 1 db. film, vagy koncert)
- olyan fáradt vagyok, hogy beszervülök a fotelba és véletlenszerűen bámulom a képernyőt.

Tegnap este ez utóbbi történt.
A majdnem egész napos tanulás után (vizsgaidőszak...) egy kis agymosásra zuttyantam le.
Aztán csak a nagy, kerekre nyílt szemem káprázott: a főcím: Transylvania..
Tudtam erről a filmről, hogy francia rendező nagy nemzetközi sikerű alkotása, meg hogy Palya Bea énekel benne.

A közel két óra úgy ment el, hogy észre sem vettem az idő múlását. Sűrű, szenvedélyes, felkavaró és gyönyörű.
Ha tehetitek, feltétlenül nézzétek meg, jó szívvel ajánlom.

Bővebben itt.

Ha eljönnek az angyalok

2010-12-03T20:56:00.001+01:00

Ma hallottam, megszorította a szívemet...

Egy pasi, aki tetszik nekem...(7)

2010-12-02T18:29:00.007+01:00

Jan Garbarek

Ez most becsapós. :-)
Ennek a pasinak ugyanis teljesen mindegy, hogyan néz ki, hány centi, hány kiló,hány éves, iszik-e, van-e felesége,ha igen veri-e, egyáltalán hetero-e, vagy bármi...
Semmi sem számít, lényegtelen minden adat és minden körülmény, a zenéjébe szerettem bele kb. 20 éve, s a rajongásom iránta azóta is töretlen.

Életem csodás élő koncerjei közül az egyik feltétlenül az övé.
Debrecenbe akár mezítláb is elgyalogolnék érte...

A volt férjem meghívott erre a koncertre: MÜPA
Bár egyéb ajánlatai általában süket fülekre találnak, ezt egyszerűen nem lehetett kihagyni.:-)

Napsi szülinapja

2010-11-27T21:00:00.014+01:00

Kislányom 13. szülinapját ma ünnepelte a család.
Azért a család, mert a barátnői sportolnak, és csak egy jóval későbbi időpontban tudnak eljönni.
Kérésére különválasztottuk a családi és barátnős ünnepséget.
Úgy tapasztalom, hogy számára egyre fontosabb a kortárs közösség.
(A Harry Potter premierjére sem velünk akart elmenni... )
Kicsit sajog a szívem, de természetes folyamat ez, tudom, hogy nem szabad zokon venni, sőt bátorítani kell. Mégis elég nehéz ezt megélni, mert ő a legkisebb gyerekem. A nagyok leválása szinte észrevétlen történt, hiszen annyi gond-baj és persze öröm is volt a kicsikkel. Most meg a sor végére értem...
Nézem a szép kis-nagylányomat és végtelenül hálás vagyok a Sorsnak, hogy 42 évesen, hetedik gyerekként még megajándékozott vele.
Ez a szülinap most főzős-evős-beszélgetős volt, gyakorlatilag semmi extra.
Csupán a narancssárga és élénkzöld színekkel idéztem meg a vidámságát, és egy bizarr formájú emeletes tortával hangsúlyoztam a jókívánságom üzenetét:

Nem csak a mereven rendezett, szimmetrikus dolgok szépek, lehet valami úgy is jó, ha formabontó, ha az elvárttól, megszokottól eltérő, meghökkentő.

Ehhez kívánok az én fegyelmezett, maximalista kislányomnak egy kis merészséget, egy kis kópéságot.

Ébresztőm

2010-11-24T20:47:00.007+01:00

Fél éve történt, hogy egy beadandó dolgozatom témájául a steampunkot választottam. Tettem ezt azért, mert a 16 éves fiam ennek a szubkultúrának a varázsában él. Mélyre ástam, sok információt gyűjtöttem, mert meg kellett ismernem az ideológiáját, hogy tudjam, kell-e féltenem tőle. (nem)
A vége az lett, hogy engem is elvarázsolt ez a furcsa, nem elektromos energián alapuló, sajátos világ. Kedves játékom volt a szívszorító MACHINARIUM, amit segítséggel ugyan, de végigjátszottam. :-)
A játék számomra legkedvesebb része az utcai zenészek dala, ami annyira tetszik, hogy ezt tettem be a mobilom ébresztőjének.
Jó nekem ezekre a hangokra kiébredni az álmomból.

Első fecske

2010-11-11T18:25:00.005+01:00

Az állami gondozott gyerekek érdekében tett felhívásomra a postás meghozta a legelső felajánlást.
Mondhatni ez az első 4 db. kék-sárga fecske.
Köszönöm kislányom. :-)

Emlék

2010-11-03T20:19:00.002+01:00

Proust a madeleine süti illatával repült vissza gyerekkorába.
Az én időgépem zenével működik.
Voltam vagy tizenhat...

Mantra

2010-10-28T09:40:00.004+02:00

Annyi minden történik velem mostanában.

Mintha véletlenül belecsöppentem volna életem kalandfilm verziójának forgatására...

Olyan lehetőségeket kínál a Sors ezüsttálcán, hogy csak kapkodom a fejem.
Ez a cunami, aminek a tetején szörfözök, felszínre mosott belőlem és emberi kapcsolataimból sok jót és rosszat is.
Tanulságos történetek, hosszú és megrázó zarándokút, leginkább magamfelé, le-föl...

A legjobbkor kaptam legidősebb fiamtól ezt a CD-t.
Zizegős lélekkel jó ezt most hallgatnom.

Van egy álmom...

2010-10-20T16:51:00.017+02:00

A Céh honlapján olvasható Ferencsik Ági felhívása (Ő a Céh Jószolgálati nagykövete):

Kedves Foltbarátnőim!
A foltvarró jószolgálat feladata összehozni rászorulót a segítő szándékkal.
Szeretném tolmácsolni felétek a tatabányai Folt-Volt Klub kérését.
Kérlek benneteket, segítsük tatabányai foltbarátnőinket a nemes segítő szándék megvalósításában.
A kész blokkokat kérlek küldjétek nekem

Ferencsik Ágnes
5100 Jászberény, Zirzen Janka u. 3. vagy
Trestyánszky Melindának
„Názáret” Szociális Szolgáltató 2800 Tatabánya, Puskin u. 7/b.

Amennyiben kérdésetek van, elértek bennünket a ferencsik.agnes@freemail.hu és a
melinda.gyivi@gmail.com e-mail címen.

Segítségeteket köszönöm:Ferencsik Ágnes

Miről is van szó? Idézek abból a levélből, amit Áginak írtam:

A "Názáret" Szociális Szolgáltató egyházi fenntartású intézmény, itt dolgozom családgondozóként.
( nov. 1-től, a 2. sz. szakmai egység vezetőjeként :-))
Komárom-Esztergom megye területéről közel 500 gyerek nevelkedik nálunk. (Azért nem írok pontos adatot, mert a létszám minden nap változik.) A gyerekek többféle gondozási formában
kapnak ellátást. A legszerencsésebbek nevelőszülőkhöz kerültek, itt pár napostól nagykorúig
mindenféle korosztály található. A többiek közül a 3 év alattiak csecsemőotthonban élnek. A frissen bekerültek a befogadóotthonban tartózkodnak átmenetileg. Működnek nagyobb gyermekotthonok, ahol 20-20 gyerek lakik és kisebbek, az ún. "lakásotthonok", melyekben rendszerint 12 gyerek él.
Vannak utógondozottaink is, akik bár már nagykorúak, de tanulmányaik befejeztéig lakhatást,
támogatást kapnak. Ebből a nagyon vázlatos leírásból is látszik, hogy mennyire vegyes a kép.

12 éve vezetem a tatabányai Folt-Volt klubot. Eddig is rendszeresen tettünk karitatív felajánlást, pl. névre szóló párnákat és egy hatalmas takarót varrtunk az egyik lakásotthonnak, mely felkeltette az igazgatóság figyelmét is. Így találtak meg engem azzal az ötlettel, hogy jó lenne a gyerekek lakókörnyezetét hasonló szépségekkel díszíteni. Az utolsó lökést az a falikép adta, amit elizanikóék készítettek a kecskeméti SOS Gyerekfalunak.

A falikép "testvérének" elkészítését bevállalta a csoport, a többihez azonban segítséget kell kérnünk.

25x25 cm-es (+körben varrásráhagyás) tetszőleges blokkokat szeretnénk kérni a csoportoktól.
Semmi megkötés nincs, csak azt szeretnénk, ha a sárga (mint a derű színe) megjelenne a mintában.
Csak fedlapot gondoltam, a takarók összeállítását és bélelését-tűzését majd mi koordináljuk.
Megkérjük a foltosokat, hogy nevüket a blokk hátuljára írják fel, vagy egy kis papírra
gombostűzzék rá, hogy tudjuk, kinek köszönjük az elkészült munkákat.
Nagy célunk az, hogy a nevelőket megtanítsuk a foltvarrás alapjaira. Ennek érdekében kiállításokat és bemutatókat rendezünk, illetve tanfolyamokat tartok kollégáimnak. A foltos társaktól kapott blokkokat felhasználva a kezdők is nagyon hamar látványos, szép darabokat tudnának befejezni.
Reményeim szerint az összefogást-segítőkészséget megtapasztalva maguk is kedvet kapnak a foltvarrásra.
Ez természetesen nem megy egyik napról a másikra. Ám ha ezt sikerülne végigvinni, elérnénk,
hogy mindegyik gondozási helyen legyen varrógép és hozzáértő, varrni szerető gondozó-nevelő.
Reményeink szerint a foltvarrás náluk is közösség- és értékteremtő tevékenységgé válna. Egészen biztos vagyok abban, hogy a gyerekek is szívesen foglalkoznának koruknak megfelelő szinten a textil alakításával.
A kezdeti lendület megadásához szívesen fogadnánk vidám hangulatú faliképeket is.
A beérkező segítségről, a támogatókról és a projekt alakulásáról folyamatosan teszünk fel képeket, beszámolókat itt is, és a Céh honlapján is.

Tisztelettel kérlek benneteket, hogy segítsetek nekem abban, hogy ezt a nagyívű álmot megvalósíthassuk.

Szeretettel: Melinda

Inkább boszorkány...

2010-10-09T19:03:00.003+02:00

Inkább én is...

Egyszer kibicsaklott a bal bokám, a baleseti sebészeten kötöttem ki.
A kedves, fiatal doki hosszasan nézte, szinte már tanulmányozta a röntgenfelvételt, majd azt mondta:
"Nagy szerencse, hogy nem a középkorban élünk."
Értetlen arckifejezésemet látva szélesen elmosolyodott és így nyugtatott meg:
"A bokája kis pihentetés után rendbe fog jönni. Viszont a felvételen látszik, hogy van egy fölös csontocskája.
Vagyis boszorkány."

Előfordulhat... :-)

Íves crazy

2010-10-06T20:29:00.004+02:00

Márta néni blogjában találtam érdekes képeket-leírásokat az íves technikáról.
Eddig csak a nagy tisztelet, meg a kíváncsiság motoszkált bennem, ha efféle munkákat láttam.
Fogalmam sem volt, hogyan készülhet, mi a technika, mi a trükk?

De itt annyira jól van leírva, hogy megértettem és meg is tudtam valósítani!

Készítettem egy 3 rekeszes tartót.
Nagyon tetszik, fogom ezt a technikát máskor is alkalmazni. :-)

Márta néni, köszönöm a leírást!

Divatbemutató

2010-10-02T21:59:00.005+02:00

Divatbemutatón voltam.

Kalandos előtörténet után kaptam a meghívót Németh Anikó, a MANIER divatház tulajdonosának (és tervezőjének) divatbemutatójára, ahol a 2010 őszi-téli modelleket vonultatták fel.
Az Iparművészeti Múzeum hatalmas, üvegtetős-kőcsipkés termében kb. 500-ad magammal, ha nem is az első sorban, de a másodikban :-) láthattam az előadást.
Az énekesek és a nagyszerű zenészek tökéletes zenei élményt nyújtottak, teljesen elfeledkeztem a helyszínről és minden másról, annyira tip-top koncertet adtak.
A ruhák izgalmas szabásúak és rendkívül látványosak voltak. Nekem mindig is tetszettek ezek a karcsú derekú, hangsúlyozott vállú, régies hangulatú, kissé/nagyon jelmezszerű öltözékek.
A szereplőként-manökenként fellépő hírességek jelenléte már csak "hab volt a tortán".
Nekem ennyi pont elég lett volna, sajnos a bemutatót túlzottan "megkoreografálták". A felvételen is látható vetkőző lány egyre pucérabb jelenléte teljesen elvonta a figyelmet a vele egy időben a kifutón tartózkodó modellekről.
(A lányról egyébként a fekete csipkebugyin kívül minden lekerült.)
Kár volt ezért, a bemutató enélkül a közjáték nélkül, sokkal jobb lett volna.
Összességében azért érdekes élmény volt, nagyon örülök, hogy ott lehettem.

4 in 1

2010-09-29T21:14:00.004+02:00

1. Gotan Project
2. tangó
3. Antonio Banderas
4. a lány (nem ismerem, de fantasztikusan táncol)

Tüdőszűrés

2010-09-28T10:24:00.004+02:00

Munkahelyi előírás, kell a pecsét az eü. könyvbe, ahhoz, hogy dolgozhassak.
Időpont telefonon egyeztetve, majd röpke 3 hét múlva a helyszínen vagyok, időre berendelve, 11 másik ember társaságában. Csupa nő, köztünk egyetlen férfi. Inkább fiú, 18-20 éves, amolyan szelíd-szolid, kettőt sem szóló.
Az adminisztráció után a nővér felolvasta a névsort, majd ezekkel a szavakkal fordult hozzá:
Maga az első, menjen fiatalamber!
Aztán gyorsan vetkőzzön, mert ez a sok nő mind magára vár...

A kibuggyanó nevetést hallva a srác visszafordult az ajtóból, ránk mosolygott és azt mondta:
Én igyekszem...

:-)

Kertváros címer

2010-09-27T16:52:00.009+02:00

A történet messziről indul.
Szüleim mesebeli szegénységéből talán, abból, ami így kezdődik:
"Élt egyszer egy szegény ember, akinek annyi gyereke volt, mint rostán a lik..."
Aztán a szegény ember világszép lánya és a másik szegény ember sudár legénykéje összefogtak, hogy ők aztán megmutatják a világnak!
És megmutatták:
A legény szakadásig dolgozott a bányában és beterítette a konyhaasztalt a fizetéskor kapott pénzzel. A lány meg virította: építettek házat, lett TV (elsőnek az utcában), lett vertcsipke függöny (senkinek még csak hasonló sem), csináltatott bútor, kocsi, meg minden. Ebbe a csillogó-villogó kirakatba két kislányt is állítottak: copfosat, fehér szandálosat, hímzett köténykéset.

Így nőttem fel.
Arra nevelve, hogy mennyire fontos az, mit szólnak mások, meg arra, hogy igyekezzek mindenki tetszését elnyerni.
Eszerint éltem, és nagyon sokáig, még fiatal felnőtt koromban is azt hittem, hogy engem mindenki szeret, vagy legalábbis kedvel.

Aztán volt az életemnek egy nagyon nehéz időszaka: négy kicsi gyerekkel elváltam az első férjemtől. A férfi, akit ekkor szerettem, és akinek a gyerekével viselős voltam, nem vállalt fel. A gyerekét igen, engem, az elvált asszonyt-meg a már meglévő négy gyerekemet nem.

A szüleim annyira szégyelltek engem, hogy elhatárolódtak tőlem és elköltöztek.
Magamra maradva, a falu igazolva látta az összes addig összehordott rágalmat és elképesztő híresztelések kaptak szárnyra a magánéletemről.
Odáig fajult a megvetésük, hogy volt olyan szomszédasszony, aki nem viszonozta a köszönésemet, átnézett rajtam.

32 évesen ekkor lettem végre felnőtt.

Rájöttem, hogy korábbi mosolygásuk, érdeklődésük hamis volt, beszélgetést kezdeményezve is csak valami pletykára voltak kíváncsiak, nem rám, vagy a családomra.

És arra is rájöttem, hogy mindez nem számít.
Mint ahogy az sem, hogy a sokadik szomszéd mit gondol felőlem.
Nem kell, hogy mindenki jó véleménnyel legyen rólam, nem érdekes.

Tettem a dolgomat, neveltem a gyerekeimet és nem akartam senkitől sem elismerést kicsikarni, semmilyen tettemmel. Nem érdekelt, hogy belelátnak nem csupán a tányéromba, de az ágyamba is és kommentálják minden lépésemet.
Aztán a szüleim is visszajöttek.
Ők is megszenvedték ezt az időt, innentől okosabban tudtuk szeretni egymást.

És most Tatabánya-Kertváros (benne az intrikusok házaival), ebben az évben tisztelete jeléül, a közösségért végzett munka elismeréséül két kertvárosinak adta át az általuk adható legnagyobb erkölcsi elismerést jelentő "Kertváros címert".
Az egyik az enyém.

Amit érzek, nem elégtétel, inkább csöndes béke.

Köszönöm.

Életem (festmény)

2010-09-23T17:57:00.006+02:00

A képet 2007-ben festettem, egy nyári képzőművészeti alkotótáborban.
Vezetőnk Borbély Károly festőművész- tanár volt.
Sokféle technikát, eszközt, alapanyagot kipróbálhattunk, készítettünk litográfiát, rajzoltunk szénnel, festettünk páccal, öntöttünk gipszet, élőképet kreáltunk, a természet formáit felhasználva a természetetbe helyeztük alkotásainkat, stb..
Számomra a legizgalmasabb, legfelkavaróbb foglalkozások a művészetterápia órák voltak.
Az első feladat sajátmagunk életének megfestése fél óra alatt.
Mindenféle képek születtek.
A fiatal főiskolás lányok narancssárga-kiwizöld, vagy más egyéb színeseket festettek, köröket, hullámokat, harmonikus formákat, meg lepkéket, és szíveket is...
Volt olyan (szerelmes) lány is, aki egy nagy ragyogó :-) jelet festett az A3-as papírjára.

Nekem hosszú percek teltek el a ráhangolódással, nehezen tudtam-mertem nekikezdeni.
Aztán magam elé húztam a tégelyt, belemarkoltam a fekete festékbe és a két tenyeremmel fölkentem azt az ősmasszívumot, ami az életemet nyomja...
Majd vöröset, kékeket mázoltam el az ujjaimmal.
Nem volt igazán elképzelés, alakult, ahogy a formák, a színek megkívánták.
Végül elővettem egy nagyon vékony ecsetet és arany festékbe mártva megrajzoltam azt az erecskét, amely nagy kitérőkkel, kacskaringósan ugyan, de fölfelé halad.
Mire kész lett, nagyon kimerültem, de úgy éreztem, igen, ilyen az életem.

A Tanár Úr megrendülten figyelte a kűzdelmemet, és azt mondta, hogy festenem kellene.
Én is úgy éreztem, hogy hiteles képet készítettem, olyat, ami teljesen kifejezi az érzelmeimet.
De mégsem lett folytatása, ezután a villanás után abbamaradt.
Több képet nem festettem.

Ma bekereteztem és az ágyam fölé tettem.

Egy pasi, aki tetszik nekem...(6)

2010-09-19T08:03:00.002+02:00

Latinovits Zoltán

Nem is mondok semmit.
A mai napig sír a lelkem érte...

Egy pasi, aki tetszik nekem...(5)

2010-09-18T18:12:00.006+02:00

Mostanság, hogy a lelkemre erősen ráfér az extra pátyolgatás, valami erős lappal hozakodok elő. Egy ásszal...
Azzal a 80 éves öregúrral, aki a mai napig megdobogtatja a szívemet:

Sean Connery őlordsága :-)

Thomas Sean Connery a skóciai Edinburgh-ban született egy szegény munkáscsalád gyermekeként. Apja teherautósofőr, édesanyja pedig takarítónő volt. Olyan szegények voltak, hogy félbe kellett szakítania az általános iskolát, azért, hogy dolgozhasson. Segédmunkásként, életmentőként és aktmodellként vállalt munkát, majd csatlakozott a Királyi Haditengerészethez, ahonnan azonban gyomorfekélye miatt leszerelték.
Epizódszerepekben játszott 1962-ig, amikor sok neves színész közül őt választották Ian Fleming nevezetes figurájának, James Bondnak a megformálására, a Dr. No (1962) című filmben. Connery hihetetlenül nagy nemzetközi sikert aratott a 007-es szerepében, s majd egy évtizeden át a nézők őt azonosították az ügynök figurájával. Az következő években további öt alkalommal öltötte magára James Bond fekete öltönyét:
Oroszországból szeretettel (1963),
Goldfinger (1964),
Tűzgolyó (1965),
Csak kétszer élsz (1967),
Gyémántok az örökkévalóságnak (1971).
A színész azonban egy idő után megunta a világhírt hozó imázsát.
1983-ban a Sohase mondd, hogy soha című moziban még utoljára eljátszotta a nyugdíj előtt álló Bond szerepét, hogy meghódítsa a szépséges Kim Basingert és legyőzze a főgonoszt.

Óriási szerencsémre én 007-es ügynök terén teljesen tudatlanul nőttem fel, nem láttam egyetlen filmjét sem ebből az időszakból. Utólag visszanézve a fiatalkori képeit, tuti, hogy ANNYIRA eliszonyodtam volna tőle, hogy soha többé nem néztem volna meg egyetlen filmjét sem! Elrettentő példaként:

Amikor menthetetlenül belezúgtam, akkor már öreg volt.
Gyönyörű ősz, meg szakállas, meg tengermély tekintetű.

Rajongásom iránta köztudott a családban is, így esett meg idén nyáron a következő kedves történet:
13 éves kislányom iskolai táborozáson vett részt a Balaton mellett. Pont akkor, amikor állandóan esett. A "programfelelős" jól bevált, de nem éppen a gyerekek életkorának megfelelő, ezeréves foglalkoztató nyomtatványokkal akarta elütni az időt.
Jellemző feladat: Találjátok ki, melyik híres színészt ábrázolja a karikatúra?
Sean Conerry-t a több mint 100 fős társaságból csak egyetlen gyerek ismerte fel.

A lányom....
:-)

Megtörtem szegényt. :-(

2010-09-16T15:10:00.006+02:00

Nagyon nehezen szántam rá magam, hogy megírjam ezt a bejegyzést.

Kellett néhány nap, hogy lélekben összeszedjem magam én is, meg a családom is.
Aztán meg a szégyenkezésen kellett felülemelkednem: tegyem ide a bénázásomat közsemlére, mikor pedig röstellem nagyon. Borzasztó, hogy elrongáltam egy ilyen szépséget, hogy nem vagyok jó gazdája a tapasztalatlanságom miatt.

De!
Úgy tisztességes, ha az örömömet megosztottam veletek, akkor a bánatomat se titkoljam el.

Egy szó, mint száz: megtörtem a kisautómat.

Egy nyomorult szűk utcán a derékszögű kanyarban nem tudtam eléggé kicsi íven fordulni, és sajnos a szemböl jövő sem a legszélén autózott.
Így történt, hogy nem fértünk el a kanyarban.
Az enyémnek a bal eleje, és az övének a fara koccant.

Ha gyakorlottabb, rutinos vezető lettem volna, valószínűleg tudtam volna korrigálni.

A lámpa búrája megrepedt, meg lett elöl egy gyerektenyérnyi horpadás is
A bánat mellett ott az anyagi kár is.
Próbálok arra gondolni, hogy még szerencse, hogy olyan lassan mentem, hogy nem lett nagyobb baj. Meg hogy nem sérült meg senki.
De azért nagyon rossz.
Még sosem voltam balesetes autóban, ezt meg szegényt én vezettem...

A koccanásban elismertem a felelősségemet, így a másik autó javítási költségeit az én biztosítóm viseli, így ez a rész OK. Ami zsebbevágó, az az én oldalam: nekem ki kell fizetni a javítást.

Az az elképzelésem, mely szerint majd "korzózok" a csili-vili kisautómmal, már nem áll. Sokkal inkább az "összecsiszolódunk" kifejezés a találó, sajna szó szerint.
A törés óta elég sokat vezettem, ki kell dolgoznom magamból a stresszt, nem akarok félelemmel a volán mögé ülni.
Vagyis megyek vele és úgy gondolom-remélem, hogy egyre jobb vezető leszek.

Jó nap

2010-09-13T14:50:00.003+02:00

Családgondozok.
Ilyen kifejezés természetesen nincs, de a családgondozó családgondoz.
Ahogy az író ír, az olvasó olvas, stb...

Adódnak meredek esetek.
Meg furcsák és meghökkentőek is.
Ma egy nagy lakótelep bérkaszárnyájában látogattam. Öltözékem egy nadrág és egy rövidke blúz volt, a jó idő miatt a kabátkát a kocsiban hagytam. Kifelé jövet furcsa érzésem támadt: valaki figyel.
Hirtelen hátrafordultam és tekintetem összeakadt egy erősen ittas, idős pasaséval.
Nem is figyelt, inkább bámult.
Szabadkozva mondta:
Tudja, mit nézek én mindig?
A nők hátsóját...................... a popóját na!
Döbbent arcomat látva tovább magyarázta:
Mert egy jó nagy segg, az gyönyörű, attól nekem jó napom van.

Ekkor értem el az ajtót, visszamosolyogtam rá:
Jónapot kívánok!
:-)

Átgondolom én még azt a betervezett fogyókúrát...

Ajándék a Mamától

2010-09-05T20:52:00.004+02:00

KÖSZÖNÖM :-)

Nagyon szeretném, ha 73 éves koromban azt is átélhetném, amit most a Mama érzett.
Remélem eljön az az idő, amikor majd én pottyantom a gyerekeim markába a vágyva-vágyott ajándék kulcsát...

Peugeot 206

2010-09-02T20:27:00.008+02:00

Ez volt az az autó, amibe már piacra dobásakor beleszerettem.
Akkor még Kertváros csücskén volt a márkaszalon, aminek udvarára reggelente kirakták a gyönyörű autókat.
Akkoriban is éppen mindig fogyóztam (pedig akkor még 10 kg-mal voltam vékonyabb...), így, ha csak tehettem, gyalog mentem minden boltba, ide-oda, könyvtárba.
Mindig, de igazán mindig erre vettem az utam, akkor is, ha ez kitérőt jelentett. Csak azért, hogy lássam, hogy beszippantsam a látványukat, hogy esztétikai élménnyel töltekezzem. Lehetőségem, reményem sem volt arra, hogy valaha legyen nekem egy ilyen csoda, mégis bementem és kértem egy adag prospektust.
Szívem csücske a 206-os modell volt, a gömbölyű farával, a cicaszemeivel.

Aztán sok év telt el, még mindig, naponta vonszoltam haza a két "szakadjmeg" szatyort, 100 méterenként megállva, mozgatva a nehéz súlytól elgémberedett ujjaimat.
Ezt utáltam a legjobban.
A cipekedést, a vonszolódást. Azt, hogy végig kell nyúzódnom a bolttól a házunkig, mert annyira szegény vagyok, hogy csak így, a testem erejével, a két karom fáradtságával, kínlódva tudom hazaszállítani az élelmet, a mosószert, a mindennapi élethez szükséges holmikat.

Sóvárgásom a 206-os iránt elcsendesedett.
Totálisan értelmetlennek tünt a vágyakozásom iránta, olyasminak, mint a csitri lányok filmszínészek iránti rajongása. Olyan soká vágytam rá hiába, hogy belémszikkadt még a tetszés is.

Lemondtam róla.

Aztán most kaptam egy autót.
Ajándékba az Anyutól.
Ma hazahoztam a kereskedésből, és beálltam vele a garázsba.

Egy Peugeot 206 :-)

Egy pasi, aki tetszik nekem...(4)

2010-08-28T20:15:00.006+02:00

Vannak olyan férfiak, akiken nem fog az idő. Örökifjú kölyökképűek maradnak, akárhány évesek is. A nők pedig (csitrik, hölgyek, dámák, háziasszonyok, stb...) fürtökben lógnak rajtuk, a srácoknak semmit sem kell tenni értük, csak szemezgetni közülük...
A gimiben volt egy ilyen osztálytársam. Nem volt se magas, se különösebben jóképű, semmi extra, de volt egy nagyon kedves csibészes mosolya, meg olyan kisugárzása, aminek kevesen akartak ellenállni. Anélkül, hogy törte volna magát, mindig sok, mindenféle korú barátnője volt. A máskor hisztérikusan féltékeny vetélytársnők harag nélkül adták át a következőnek, tudták, az ilyen férfi egyszerűen KÖZKINCS.

Mosolygós csodálkozással állapította meg a lányom, hogy a pasi tetszésindexben nagyon eltér a más ügyekben szinte azonos ízlésünk.
Úgy vélem, ez nem baj.
De azért, hogy a kedvére tegyek, a fiatal évjáratból most sorolom azt a férfit (39 évesen is srácot inkább), aki tutira közös kedvencünk.

Kiss Tibi

A Wikipédiából:
1991-ben megalapítják a Quimby együttest, majd 1995-ben Varga Liviussal New Yorkba utazik, ahol három hónapot töltenek. Amerikai zenei élményei nagy hatást gyakorolnak művészetére, innentől kezdve magyar nyelven ír dalokat, ekkor születik a Majomtangó című szám is, majd később a Diligramm mely szakmai áttörést és közönségsikert hozott. Diplomáját 1997-ben szerzi a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Zenei teljesítménye mellett költőként is számon tartják, dalszövegei sokak szerint önálló versekként is megállják helyüket, válogatott művei megjelentek a József Attila Kör kiadásában, Ventilátor blues címmel. A zene és a dalszövegírás mellett képzőművészettel, festészettel is foglalkozik. Érzékeny, depresszióra hajló természete miatt, élete során néhányszor válságba került. 2003-ban Komlón egy pszichoterápiás csoportban építette újjá magát és művészetét. Az itt megéltek hatására új dalok és képek születtek. Képzőművészként a Budai Gyermekkórházban a művészetterápiás csoport tagjait segíti művészeti fejlődésükben. Nemcsak képzőművészként és zenészként dolgozik, hanem hangoskönyveken is szerepel előadóként. Tanárként 2007-ben mutatkozott be a Magyar Íróakadémia Dalszövegíró Mesterkurzusán, ahol Varga Liviussal együtt tartott előadásokat.

Hajtogattam a kukák mögött egy álmot
egy kerthelyiség félreeső részén.
Eldugult piszoárban vitorlázok
sapkám a hold, fésűm a szél.

Sorra dőlnek ki mellőlem a lányok
fojtogató bűntudat emészt.
A szívek szemétdombján kapirgálok.
Szeretni, Istenem, milyen nehéz!

Annyi minden bajjal kell még megküzdenem
plusz még itt van a nyakamba varrva
egy lefejezett szerelem.
Tükröm, tükröm, tükröm mondd meg nékem:
Jól áll-e ez nekem?

Sorra tűnnek el mellőlem a srácok
mindegyiknek jobb dolga akadt.
Zajos magányban foszforeszkálok
a sápadt fényű telihold alatt.

Annyi minden szarral kell még megküzdenem
ellenséges szélmalmoktól zavaros szellemem
"Nincsen veszély" - mondják -
csak képzelem.

Aztán orvosok jönnek, kezükben fegyver
és ha a vegyszer egyszer a vénába hatol:
A lakatlan sziget lakó lelke tenger lesz,
a szíve lepényhal. Itt úszkál valahol.

Annyi minden szarral kell még megküzdenem
egy tucat csörgősipkás lidérc horkol mellettem.
Választok egyet. Melyik tetsszen?
Melyik legyen a partnerem?

Egy pasi, aki tetszik nekem...(3)

2010-08-27T15:06:00.003+02:00

Most, hogy már egyértelműen kiderült, hogy a korosodó, őszülő, erős szőrzetű, nagyobb darab férfiak a toplistások nálam, jöjjen egy meglepetés (mert a változatosság gyönyörködtet...)

Mick Jagger :-)

Zsenge ifjú korom óta nagy rajongója vagyok. Neki, meg a Rolling Stones-nak. Ma belepillantottam ebbe a régi turnéjukról készült felvételükbe és jólesően állapítottam meg, hogy ez így nagyon is rendben volt, rendben van.

Ami miatt különösen tetszik:
-A szépnek semmiképpen nem mondható, ám karakteres arca
-A nagy békaszája
-A vinyigréc kis teste, amit nem átall bemutatni :-)
-A paralizises kukac vergődéséhez hasonló színpadi mozgása

Ebben a klipben Lisa Fischerrel énekel duettet, aki az elemi nőiséget, az elsöprő erotikát viszi a színpadra, torkában egy tigrissel...

Egy pasi aki tetszik nekem... (2)

2010-08-25T19:25:00.007+02:00

Magam sem hittem, de hirtelen felindulásból tett előző bejegyzésem lavinát indított el bennem. Folyamatosan az motoszkált a fejemben, hogy talán van, aki azt gondolja, miszerint nekem csak a Hajós András tetszik.
Merthogy ez nagy-nagy tévedés lenne.
Nekem bizony van még jópár kedvencem.
Az áttekinthetőség kedvéért a pasis bejegyzéseket sorszámoztam, de ez csupán "eszembejutási" sorrendet jelent, semmiképpen nem rangsort.

Richard Gere

Először a Pretty women-ben láttam, kb. a zongorás jelenettől datálódik megkülönböztetett érdeklődésem iránta. ;-)
Aztán persze láttam itt-ott, olvastam róla egyet s mást, de összességében a listámra kívánkozik mindenképpen.

A Wikipédián pl. ilyen szimpatikusakat írnak róla:

-Amióta feltűnt a filmvásznon, az a pletyka járja róla, hogy meleg.
-Jelentős összegekkel támogatja a Survival International nevű szervezetet, amely az eredeti környezetükben élő őserdei törzsek kultúrájának megőrzéséért küzd.
-Húsz éve buddhista, a dalai láma jóbarátja, a tibetiek szószólója.
-Egy ideig ki volt tiltva az Oscar-díj gálákról, miután egyszer díjátadóként arra használta a színpadot, hogy Kína emberjogi politikáját kritizálja nyilvánosan.

Vagyis egy egészen rendkívüli pasi.
Ja, és szép a keze, gyönyörű a mosolya, hetykén sétál a háztetőn, szépen őszül, stb, stb..

Egy pasi, aki tetszik nekem...(1)

2010-08-24T21:10:00.004+02:00

Az bizony, többek között ;-)

Hajós András.

Mert:
1. Jóképű
2. Szép a mosolya
3. Van humora
4. Tud gitározni
5. Van benne csibészség
6. Van egy szép forradás a szeme fölött
7. Gyönyörűen őszül
8. Lúzer
(Az, hogy hasonlít a legidősebb fiamra, már csak ráadás.)

Palya Bea

2010-08-21T22:23:00.004+02:00

Én nem tudok énekelni.
Kárpótlásul viszont megadatott, hogy a lelkem rezeg azzal, aki tud.
A zene, a ritmus, a dallam pillanatok alatt elvarázsol, elröpít a valaha volt, vagy csupán vágyott érzelmekbe.
Beával egyszer arról beszélgettünk, hogy valójában honnan is énekel, és én hol is rezgek vele együtt? Aztán a világ legtermészetesebb dolgaként a méhünkre mutattunk.
Igen.
Ezek a dalok a megélt nőiségről szólnak.

From the album Adieu Les Complexes

Hold, hold, hold
Záródik égbolt
Csukódik végleg rám, mi volt
Doboljon vérem, istenem, hiába
alszanak fák, partok, folyók
Ki hallja, érzi, vagy ki látja
S te? Látod-e, hogy
Süllyed iszap-éj szobám

Hold, hold, hold
Záródik égbolt
Vág az éle, hold, hold
Virág lehetnék
Bodza-lombba zárva
Hold, az éj bodzavirága
Hullik csillag-szélű szirma
Olvad szememre
Hínár-fonta ágyra

Hagytam, ágyazzon mocsárba
Merüljek, fájjon, lobog lidérc, hiába
Rügyekre porhó, forró vasra víz
Mézet izzadó bíbor-íz
Hagytam, hadd vezesse ujjam
A parton lápi fű fakad, és láng lobog

Zsombékos suttogások, árnyék
Bőröm éber, sásban réti csík nyilall
Bibére porzó, forró vasra víz
Mézet izzadó bíbor-íz
Parton, szélben mintha állnék
Bennem alvó hold ragyog, és fű fakad

Parton, szélben mintha állnék
A forróság is mintha rám omolna
A bőröm éber celofán-vidék
Sistereg fejem fölött az ég
Parton, szélben mintha állnék
Bennem alvó hold ragyog, és fű fakad

Blog ajánló

2010-08-18T17:35:00.002+02:00

Kincseskamrára leltem...

http://etext.hu/eletfilozofia/

Szülinapi ajándék

2010-08-15T15:08:00.005+02:00

Szombaton nagy összevont családi kerti partit tartottunk.
Mindenféléket ünnepeltünk, de leginkább arra volt jó alkalom, hogy testvérei megöleljék rég látott öccsüket, a fiúk szemérmesen, a lányok magukat vissza nem fogva könnyekkel öntözzék...
A hosszú távollét várakozásával, a viszontlátás örömével, a búcsú bánatával, hiszen kedden elköszönünk egymástól és kezdődik újra egy év...

Most köszöntöttük minden Dániában töltött ünnepe alkalmából is. Fura volt mindez együtt, de azon mégis mindenki elmosolyodott, amikor egy csokinyúl feltűnését a színen mégiscsak irreális momentumnak tekintettük. :-)

Mivel elég bonyolult összehozni egy olyan találkozót, amire mindenki el tud jönni (most sem sikerült), hozzácsaptuk a nyári szülinaposokat is. Így lett egy közös torta (afféle "mindenki karácsonyfája"), amit négyen fújtunk el,
Volt persze minden, ami ilyenkor szokásos: evés-ivás-anekdotázás, és ajándékdömping.

A sok kedves meglepetés között volt a Cseh Tamás emléklemez, amelyen más előadók feldolgozásában hallhatók a híressé vált dalok. (Quimbi, Harcsa Veronika, Palya Bea, Kiss Ferenc, Csík zenekar, stb...) Valamennyi érdekes, élvezetes zenei élmény, de van egy szám rajta, ami szinte letaglózóan erős, ráadásul számomra ismeretlen előadótól.
Azt mondják az okosok:
Ha a lemezen van egyetlen olyan szám, ami jó, már érdemes volt megvenni..
Nos ezen a CD-n sok ilyen szám van, de emiatt az egy miatt már megérte az árát
Köszönöm. :-)

Elveszett pénz és eltévesztett,
Rosszkor kiejtett szó, a nem talált kulcsok,
Eszembe jutottál.

Botlás a járdán, hazugság,
Idétlen képek és az eső,
Amikor futni kell mert bassza meg
Nem hoztam magammal kabátot.
Eszembe jutottál.

Papírra írt, aztán kihúzott
Szavakban is ott van a baj, hogy
Eszembe jutottál.

Na és az éjjel, amikor fölkelnék,
De a takaró súlyos, nem enged,
Minden félbetörik,
És arra ébredni, hogy álmomban nevettem,
És nem emlékezni, hogy miért is nevettem,
Eszembe jutottál.

Esőkabát nélkül esőben
Megázni és káromkodni,
Bassza meg ez maradt belőled.
A tévesztések, járdai botlások,
Elveszett kulcsok, esőbeli futások,
Hogy megint nem hoztam
Magammal kabátot,
Eszembe jutottál.

Elveszett pénzem vagy, elvesztett kulcsom vagy,
Rosszkor kiejtett és sértő rossz szavam vagy.
Valami helyett most
Már megint, már megint
Eszembe jutottál.

Egy óriás kezében játék,
Ez vagyok én, hajlít és tördel,
Szétszakít, játszik.
Szétszakít, játszik.

Valami régi, valami jó

2010-08-12T15:41:00.006+02:00

"Glory Box"

I'm so tired, of playing
Playing with this bow and arrow
Gonna give my heart away
Leave it to the other girls to play
For I've been a temptress too long

Just. .

Give me a reason to love you
Give me a reason to be ee, a woman
I just wanna be a woman

From this time, unchained
We're all looking at a different picture
Thru this new frame of mind
A thousand flowers could bloom
Move over, and give us some room

Give me a reason to love you
Give me a reason to be ee, a woman
I just wanna be a woman

[INSTRUMENTAL]

So don't you stop, being a man
Just take a little look from our side when you can
Sow a little tenderness
No matter if you cry

Give me a reason to love you
Give me a reason to be ee, a woman
Its all I wanna be is all woman

For this is the beginning of forever and ever

Its time to move over...

Wingsuit flying

2010-08-10T21:15:00.004+02:00

A repülő mókusok jutottak eszembe ahogy a videót néztem.
Ez valami egészen fantasztikus érzés lehet...

Dán királyfi

2010-08-09T10:50:00.004+02:00

Jön haza a fiam.
Több, mint 1 éve nem láttuk egymást.
Egyik kedves zenéjével várom:

Zörgő mákházak utcája, régi város,
hajlott tornyaiban szól a szél,
a Sírkert utcában kémények dorombolnak,
a Hársfa utca fái alszanak.

Ha a Kertész utcára indulsz, csak esernyővel,
a Jég utca mélyén a birsalma, hopp!
Hullik, hullik csak, lekvár lesz éjszakára,
sárga, sárga, sárga, mint a hold.

A Bolygó utcában elvesztem űrhajóval
szép nyolcvanhárom októberén,
pedig a Nagycsillagtól a Hold utca irányába
űrhajóknak világítanak.

Tangó

2010-08-08T10:00:00.007+02:00

Világéletemben szerettem volna táncolni.
A zene, a ritmus rögtön megszólítja minden porcikámat, mozdulni, táncolni kellene azonnal.
De...
Sose volt olyan párom, aki tudott/akart volna táncolni, így ez kimaradt.
Egyedül, mosogatás közben pl. Led Zeppelinre mozogni nem ad tökéletes élményt, bár néha megteszem. :-)
Így aztán maradt a sóvárgó vágyakozás, meg a csodálat azok iránt akik mernek, akik tudnak.
Meg a nézés. Ha nézem a táncosokat, olyan, mintha én is lépnék, forognék, ha nézem a tangót, olyan, mintha a színpadon én is meghalnék ...
A nagy "lakásfelújítási project" része volt a CD és DVD gyűjteményem szortírozása. Ide-oda pakolgatás közben 3 alkalommal is a kezembe akadt egy lemez, a lányom kézírásával:
GOTAN PROJEKT. Mivel ízlésünk paralel, tudtam, hogy valami jó, nekem való dolog, de hogy konkrétan mi, arról fogalmam sem volt.
Hova tegyem: film, jazz, egyéb...
Az azonosítás miatt betettem a lejátszóba és kiderült: a csoda kategóriába tartozik.
A pakolás abbamaradt és a szerteszét szoba közepén ülve hallgattuk-néztük...

Most éppen ilyen...

2010-08-06T07:55:00.002+02:00

Felhőkre a holdfény lecsücsül.
Gallérba a rossz szél befütyül.
Ott állok az utcán egyedül.
Táskámban a lelkem hegedül.

Várok a hatosra, nem kellett habosra verned
a szádat, hogy hajnalban parancsra rögtön kikeljek
az ágyból, és rohanjak, mint akit kergetnek.
Tudom, hogy kellek az édes kis lelkednek.
Te vagy az első, az eső már rég nem zavar.

Hívtál, hogy a lelkem vigyem át,
de inkább ne vigyek most pizsamát.
Mámor ül a szívem peremén.
Csengődre ma csókot dobok én.

Várj engem jó kedvvel. Tudom, hogy mennem kell.
Türelem kedvesem bírd ki míg átszelem
a várost, és
drukkolj, hogy legyen jó hátszelem,
a BKV
egyszer legyen kegyes már velem.
Rohanok hozzád, s a karodba vetem magam

Lucskos hajam arcomba omol.
Ajtódon a szívem bedobol.
Hallom, hogy a lépted közeleg.
Tarkómban egy érzés bizsereg.

Aztán csak azt mondod, csúsztasd be szépen alul.
De túl nagy a lelkem és félek, hogy alászorul.
Akkor egyelőre tedd a lábtörlőre!
Én meg csak: - Hadd lépjek egyet még előre
Ha nem jutok be, én az ajtódra festem magam

Ámor nyila szívembe talál.
Az endorfin az agyban szabotál.
Megkaptam a semmit meg a kínt.
Termelgetem az oxytocint.

Jól van hát, itt hagyom, holnap majd megkapom.
Jutalmat osztanak! Akit megfosztanak
mindentől,
az kitüntetést kap az élettől.
Elmegyek!
Én itt már tovább nem tüntetek!
A hatos majd helyre ráz, elkerül majd a láz.

Felhőkre a holdfény lecsücsül.
Gallérba a rossz szél befütyül.
Menjünk le ma délnek te meg én.
Szánkózzunk az isten fenekén.