Három (öröm) az egyben

A fiam írta ki a facebook-ra, hogy szereti ezt a zenét.



A banda neve ismeretlen volt, de a hangzás, meg a szöveg kísértetiesen ismerős...
Rákerestem és BINGO!
A "tökéletes belső hallásommal" felismertem a közös valamit, pontosabban Kátai Tamást a Gire és a Thy Catafalque-ban. :-)

Találtam egy vele készült cikket is itt, abban meg a nagy szívemszerelmemet említi:

"Azt még áruld el nekem, hogy lenne-e olyan magyar zenész, akivel szívesen együtt dolgoznál?
Azokkal, akikkel most is.

De, nincs ilyen vágyad, hogy bárcsak? Lehet fantáziálni, ezt sokan megtettük.
Talán 10 évvel ezelőtt mondtam volna ilyeneket, de most már nem gondolkodom ilyesmin. Vannak Magyarországon olyan zenekarok, akiket nagyon szeretek, és sokra tartom őket, de úgy jók, ahogy vannak. Velem nem lennének olyanok már... Szeretem a Watch My Dyingot, az IHM-et, vagy az Aebsence-t, de nem tudnám elképzelni magam velük.

Nem így értettem, hogy legyél zenekartag, csak, hogy van-e olyan kvalitású személy, akivel közös nevezőre tudnál jutni?
Akkor Lajkó Félixel szeretnék egy lemezen szerepelni, csak éppen háromszázszor jobb zenész nálam, így ez lehetetlen.

Igen, ő mindenképpen meghatározó számomra is, amikor az első lemezét hallottam egy ének-zene óra keretében, hangosan kinyögtem, hogy bazmeg ez metál! Dzsi-dzsi és satöbbi...
Igen, igen, akkor főleg, most már finomabb, más miatt jó, de régen meg olyan lendület volt benne... Én láttam koncerten, egy vizsga után mentünk el Szegeden a Malomba még 96-ban, de hát akkor én nagyon meglepődtem, hogy egyáltalán ilyen van. Rajta nagyon látszik, hogy nem viccel. Többször is, egy éve Szegeden a színházban, egy szót sem szólt a közönséghez, csak kijöttek hárman, egy szék volt színpadon, valamelyik születésnapja volt éppen, lejátszott egy órát, egy nyikkot sem mondott a mikrofonba, de nem is kellett. Ahogy volt, mindent elhittél neki, amit csinált. És nem is kell... ez szó nélkül is... a zenéjével és jelenlétével megmutatta, hogyan is kéne muzsikálni. Nekem legalábbis. "